Galambos Sándor: Az 1848–1849-es szabadságharc német szemmel - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 25. (Nyíregyháza, 2001)
Bevezetés
besegített; szerencsére leszállt az este, és az utóvéd dicsőségesen került ki egy olyan helyzetből, amely akár igen veszélyessé válhatott volna. Dembinski folytatta útját: Podbrodzie felé menetelt, meglepett egy 180 fős orosz alakulatot, tetemes hadisarcot és muníciót szerzett, megtévesztette az ellenséget egy északra irányuló hadmozdulattal, majd gyorsan visszahúzódott a Wilia mentén, amit 21én Daniszewnél lépett át. Az ellenséget oly mértékben megtévesztette, hogy Minszk parancsnoka, Dolgoruki tábornok csapatai egy részét a Dwinához küldte, és az oroszok még álmukban sem gondoltak volna arra, hogy ehelyett a Wiliánál kellene a lengyelek átkelését megakadályozniuk. Dembinskit nagyon nyugtalanította az őt gyors iramban követő Sawoiny tábornok, valamint a magát Minszkbe befészkelő Dolgoruki tábornok és a Wilnánál állomásozó Chrapowicki tábornok szomszédsága, ezért megduplázták tempójukat, hogy a Niement elérjék. Arkászai megkettőzték szolgálati teljesítményüket, gyalogsága a szorongató körülményekre való tekintettel minden erejét összeszedte: az előbbiek hidakat építettek, az utóbbiak a folyókon való átkeléshez szükséges közlekedési eszközöket szerezték be. Ezek a csodálatra méltó katonák jó állapotba hozták az utakat, a lakosságtól kapott lovakon a lovassággal egyesülve felkutatták, űzték, nyugtalanították az ellenséget. Pontról pontra átfésülték a terepet, lepihentek, majd mihelyt lőtávolságon belül látták az oroszokat, megindultak a hadoszlopok, és így el tudták hitetni a moszkovitákkal, hogy jelentős haderő áll készenlétben, akár azonnali bevetésre. Amikor Dembinski elérte a Niémen folyót, előőrse épp egy orosz lovasszázadot űzött, amely Zboiskánál szétrombolta a folyó átkelésére szolgáló kompot. Dembinski lovasított gyalogsága leszállt a lóról, átgázolt a folyón, elfoglalta Zboiskát; az árkászok előteremtették a pontonhídhoz szükséges építőanyagot. Kritikus volt ez a pillanat: végre kellett hajtani az átkelést, mielőtt az őket üldöző oroszok ezt megakadályozhatták volna. A Janowicz vezette utóvédjei már Jakunynál megtámadták; ők csak