Galambos Sándor: Az 1848–1849-es szabadságharc német szemmel - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 25. (Nyíregyháza, 2001)

Bevezetés

nem volt így. Ebből a szempontból nemcsak az osztrák, hanem a német érdekekért is harcolunk. Meglepett bennünket, hogy Lipótvár ilyen könnyen megadta magát.

27 Az erődítmény bőségesen el volt látva élelemmel és lőszerrel, 1900 főt számláló védőőrsége volt, és ennek ellenére félórányi tüzérségi támadás után megadta magát. Itt újra megmutatkozik, mint ahogyan ebben a háborúban szinte minden alkalommal, hogy a magyar igen alkalmas gyors és vad lovas támadásokra, de annál kevésbé arra, hogy kitartóan és hidegvérűen védekezzen. Ausztria tudta, hogy mit tesz, amikor a magyarokat nagyrészt a huszárezredeibe, és csak kis számban a tüzérségébe vette fel. Pontosan a tüzérség hiányajelent most nagy hátrányt a felkelők számára, és ezt nem is tudják pótolni. Természetesen bennünket is hátráltatnak a csaknem járhatatlan utak abban, hogy a nagyszámú és kitűnő tüzérségünket úgy használjuk, mint egyébként. A legtöbb munka nekünk, a lovasságnakjut, aminek nagyon örülünk. Különösen a Hardegg-, Auersperg-, Wallmoden-féle huszárezredek — nagyrészt csehek — tettek ki magukért, és hosszú kardjaikkal aprították az ellent. 5. Öffentlicher Anzeiger, 1849. március 21. Prága, március 15. Egyre rosszabb hírek érkeznek Magyarországról. Bizonyos, hogy Pestet erősen elbarikádozzák és ellátják élelemmel. Jellacic rendkívül kritikus helyzetben van, jelenti a hivatalos prágai sajtó, hiszen alighogy kimozdult, körbefogták Dembinski csapatai. Görgey egy felderítő hadtesttel Vácnál állomásozik. Kétségtelen, hogy Bem jelenleg Nagyszeben kivételével egész Erdély ura; az osztrákoknak és oroszoknak még Brassót is fel kellett adniuk. 27 1849. február 2-án.