Galambos Sándor: Az 1848–1849-es szabadságharc német szemmel - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 25. (Nyíregyháza, 2001)

Bevezetés

amikor a horvátok egy forradalmi petíciót küldtek Bécsbe, és a bán önkényes, törvénytelen eljárásának semmi nem szabott gátat. Nem lehetett tudni, hányadán álltak a dolgok, ezért június 10-én Jellacic kegyvesztett lett. De miután száműzött árulóként megérkezett Innsbruckba, hogy közvetlenül a király előtt megvédje magát a felségárulás vádja ellen, röviddel ezután már újra a korábbi „kedves" Jellacic báró lett. A császár egy, egyetlen miniszter által sem ellenjegyzett királyi leiratában" még majdnem bocsánatot is kért tőle az általa elkövetett jogtalanságokért, azért, hogy valaha is kételkedett a császári házhoz való hű odaadásában. 4. Wochenblatt, 1849. március 20. Magyarországról. (Egy német tiszt tollából) Itt még mindig tart a mindkét oldalon nagy áldozatokat követelő küzdelem, amelynek végkimenetele azonban már egy pillanatig sem lehet kétséges. Amióta az ország szíve, Pest a kezünkre került, a határvidék egy emberként lázadt fel a magyar gőg ellen, és az ott lakó szerbek egy kitűnő lovakkal felszerelt dzsidás

23 ezredet állítottak hadba, Kossuth ügye menthetetlenül elveszett. Ezzel ő ugyanúgy tisztában van, mint minden olyan követője, aki ésszerűen gondolkodik. A magyarok már csak kétségbeesésükben harcolnak, hogy katonai becsületüket megmentsék, mivel az összes menekülési útvonalukat elvágták. A győzelembe és sikerbe vetett reményüket már rég feladták. Katonaként egyet kell értenem velük, hiszen magam is így cselekednék, de egyszerű halandóként el kell ítélnem tetteiket, mert azok szörnyű nyomorúságot hoznak majd ártatlan családok életére. Olyan szörnyűséges tetteket követtek el mindkét nemzet feldühödött parasztjai egymás ellen, amelyek minden emberi méltóságot nélkülöztek, és 22 Handbillet 23 dzsida: hosszú, lándzsaszerü lovassági szúrófegyver