Galambos Sándor: Az 1848–1849-es szabadságharc német szemmel - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 25. (Nyíregyháza, 2001)

Bevezetés

feltámadt hangos uralomvágyától, és megtették a szükséges lépéseket, hogy bebiztosítsák magukat a felemelkedőben lévő magyarsággal szemben. A magyaroknak viszont látniuk kellett, hogy az új magyar államot, amelyet létre kívántak hozni, máris ellenséges gyűrű fogja körbe. Mialatt nyugaton a horvátok nem fogadták el az új magyar uralmat, addig a déli határoknál a granicsárok,

12 a szerbek és rácok tettek veszélyes lépéseket. És még azt hitték, mint már említettük, hogy ezek mögött a felkelő szlávok mögött a bécsi udvar és Oroszország állt! Pesten épp ezért egyre hevesebbé váltak az indulatok, és amikor Kossuth miniszter az országgyűléstől Magyarország megmentésére 200 000 embert és 42 millió forintot követelt, olyannyira elragadtatta magát, hogy a következő, az új idők lázadóira jellemző szörnyű szavakkal folytatta: ha az ég nem segít, kénytelen vagyok a pokollal szövetkezni. A déli országrészen nyugtalankodó ellenségek, a szerbek és rácok a magyarlakta városokat rajtaütésszerűén fosztogatták, tűzzel és karddal támadták, így lobbant fel a láng Fehértemplomon, a Szenttamás melletti római sáncokat nagy bátorsággal védték. De a nyugati ellenség kétségtelenül veszélyesebbnek tűnt, hiszen a horvátok nem egy pásztor nélküli nyájhoz hasonlítottak, hanem adatott számukra egy férfi, akiről úgy tűnt, hogy felnőtt ahhoz a feladathoz, hogy egy népfelkelés vezetőjeként népét élet-halál harcba vigye a gyűlölt ellenséggel szemben. Ez a férfi nem más, mint a buzini Jellacic József báró. A császári és királyi altábornagy Ferenc báró legidősebb fiaként 1801-ben született Péterváradon. Már 1809-ben a tereziánus katonai akadémiára kerül, és Ferenc császár elsőszámú kedvencévé válik, megkülönböztetett védelme alatt állt. Már zsenge ifjúkorában ritka tehetséget és képességeket mutat a császári kedvenc. Szónoki adottsága rendkívül gyorsan fejlődött, felfogóképessége élénk volt, és értette a módját, hogyan öltöztesse gondolatait sziporkázó köntösbe. Az 2 granicsár: határvidéki katona (németül Granzer)