Galambos Sándor: Az 1848–1849-es szabadságharc német szemmel - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 25. (Nyíregyháza, 2001)

Bevezetés

egyik kiváló, éppen Bécsben tartózkodó külföldi vendégének azt javasolta a császár, hogy látogassa meg az ő kis Jellacicát. 18 évesen már egy dragonyos regiment

13 hadnagyaként találkozunk az ifjúval. A vidám fiatal tisztet társai szerették, felettesei tisztelték, s neve hamar ismerősként csengett az egész hadseregben. Különösen a későbbi boszniai lázongások idején élt a lehetőséggel, hogy előbbre jusson, és ezredes lett. A békeidő pihentető óráit versfaragással töltötte, úgy tűnik, nem is sikertelenül. 1848 márciusában Jellacic ezredes számára végre eljött az idő: a császár kinevezte Horvátország, Szlavónia és Dalmácia bánjává. Azóta Jellacic bán néven vált ismertté. Derék, szorgalmas, megbízható emberként írják le, olyan férfiként, akinek már puszta megjelenése nagy hatással bír, akinek tömör megfogalmazásai az emberek lelkét érintik meg, egyszóval olyan férfi, aki képes szíveket megnyerni, de ha kell, vasakarattal tud utat mutatni. Rövid időn belül szinte atyaian népszerűvé vált a horvát nép között, körbejárta az országot és mindenhol tetszést aratott. O volt az a férfi, aki vallomása szerint arra érzett elhivatottságot, hogy a mélyben forrongó nép érdekeit védje, a magyarokkal szembeszálljon, és a márciusi forradalom elért eredményeit, a külön kormányt — melyet teljesen feleslegesnek tartott — újra vita tárgyává tegye. A nyugatról és délről fenyegetett, belül pártoskodástól szétszaggatott magyarok, jóllehet egyre nagyobb függetlenség felé törekedtek, Bécstől kértek segítséget és támogatást. S mivel még mindig elég erős befolyásuk volt, így történhetett meg, hogy sikerült egy manifesztumot kikényszeríteniük,

14 melynek értelmében Jellacic bánt megfosztották méltóságától. (Folytatása következik) 13 könnyű felszerelésű lovas ezred 14 Az uralkodó június 10-én függesztette fel báni állásából Jellacicot.