Galambos Sándor: Az 1848–1849-es szabadságharc német szemmel - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 25. (Nyíregyháza, 2001)

Bevezetés

szerint Miskolcnál 30 000 emberrel, sok lovassal és ágyúval egy hatalmas állást vesz be. Csak azt lehet gyanítani, hogy az osztrák kormány szükségesnek vélte, hogy a lakosságot, amely a magyar hadsereg Komáromtól Bécs felé irányuló mozgása miatt nagyon nyugtalanná vált, egy nagyszabású hazugsággal lecsillapítsa. Már csak annál is inkább megengedhetett magának egy ilyen kényszerhazugságot, mivel majdnem lehetetlen a Tisza vidékéről híradást kapni. Csak egyedül a kormány beszél, és azt hirdettethet ki, amit csak akar. Csakhogy olyan ügyetlenül és laposan teszi, hogy csupán néhányan hisznek neki. Épp most kaptuk még a következő hírt: Biztos magánkézből származó információk alapján Dembinski Nagyváradnál megverte az orosz Rigyiger tábornokot. 45. Öffentlicher Anzeiger, 1849. augusztus 25. Magyarország. Előző számunkban hírt adtunk arról, hogy Görgeyt valószínűleg leverték. Mostanra ez a jelentés valósággá vált. Görgey nemcsak hadteste nevében kapitulált, hanem Magyarország diktátoraként az összes csapat- és erődítményparancsnokot is felszólította a megadásra. Kossuth Orsovára menekült, miután teljhatalommal ruházta fel Görgeyt. Mivel azonban utóbbi belátta, hogy dicsőséges győzelmekre többé nincs kilátás, így hazája teljes romba döntését megakadályozandó, nem látott más kiutat, csak a feltétlen megadást. Görgey hadserege 14-én letette a fegyvert. 16-án az aradi erődítmény megnyitotta kapuit a császári csapatok előtt, és egy orosz ezredes elvágtatott Klapkához, aki nagyon jó viszonyban volt Görgeyvel, hogy átadja neki barátja parancsát, miszerint adja meg magát a császárnak. Ugyanez történt Péterváraddal is. Kossuth, Dembinski és Bem elhagyták a színteret, és a véres dráma a vége felé közeledik. Áthatolhatatlan még az a sötétség, ami