Galambos Sándor: Az 1848–1849-es szabadságharc német szemmel - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 25. (Nyíregyháza, 2001)

Bevezetés

a dráma utolsó felvonása fölött lebeg. A következő napokban a mi szomorú feladatunk lesz, hogy felfedjük a valóságot. 46. Öffentlicher Anzeiger, 1849. szeptember 6. Egy honvéd levele a legutóbbi magyarországi hadi eseményekről Az alábbi levelek kerültek hozzánk egy magyar önkéntes tollából, aki egészen Arad elestéig kitartott Dembinski mellett, és Görgey kapitulációja után csak élete kockáztatásával sikerült megmenekülnie. A levelek érezhetően a szomorú események pillanatnyi benyomása alatt keletkeztek, épp ezért a lehető leghitelesebb szó szerinti fordításban adjuk őket közre, anélkül, hogy tartalmukon bármit is változtatnánk. Arad, augusztus 20. A hazánkat érhető leggyászosabb pillanatban írok neked. Hihetetlen, ami három hete történt. Magyarország romjai felett állunk, és mindezt Görgey idézte elő. Már fővárosunk másodszori elhagyásakor sem fogadta el a kormány egyetlen parancsát sem, ami által nagy zűrzavart keltett. Perczel ugyan azt hitte, hogy 30 000 emberével egyedül is meg tudja menteni a hazát, de Szegeden keresztül egyre visszább húzódott a Tisza vonaláig. Görgeyről aztán sokáig semmit nem hallottunk, már eltűntnek hittük, amikor egyszer csak azt láttuk, hogy az oroszok minden oldalról körülfogták. Aztán hirtelen átvágta magát az oroszok gyűrűjén, sőt, többször hősiesen meg is verte őket, és a hír villámként bejárta az egész országot. Az országgyűlés nem tehetett mást, mint hogy az ünnepelt hőst Magyarország legfőbb hadvezérévé emelte. A kormánynak (Kossuthnak és a minisztériumnak) hallgatnia kellett. Ennek ellenére Görgey még mindig nem fogadta el a kormány rendeleteit. Még ekkor is könnyedén egyesülhetett volna Dembinskivel, aki Perczel csapatai felett is átvette az irányítást, de érthetetlen módon