Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza mezőváros tanácsa által határoztatott… 1793–1837 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 23. (Nyíregyháza, 2001)
Nyíregyháza mezőváros határozatai (1793-1837)
A városi jövedelmek kezelőiről A jövedelmeknek lehető legjobb administratiója s minden visszaéléseknek gátlása tekintetiből közakarattal megállapíttatott: Hogy ennek utána a borbíráknak esztendei fizetései külön-külön 100-100 rénes forint légyen ugyan váltócédulában, mindazonáltal a borbírói cassa kezeikből ezennel általvétetvén, az a városi perceptornak kezei alá bízattatik s általadattatik. Mely megállapított változás és határozás következéséül ennek utána a borbírák azokat, akiktől a borokat a város számára vásárolni fogják, csupán a bornak mennyisége s megállapított ára eránt fogják írásban megnyugtatni. A borokat eladó személyek pedig ezen nyugtató írást bemutatván a város perceptorának, az őket annak tartalékja szerint kifizetni fogja, magánál tartván meg a perceptor a kifizetés után a nyugtató írást, hogy így azzal annak idejében beszámolhasson. 85. Az inasfogadásról 1822. január 25. V. A. 102/a. 2/82. No. 5. Bejelentetvén a nemes magistralusnak, hogy a helybeli némely privilégisált céheknek mesterei egymásnak néminemű vexáltatása tekintetéből két-három s több mesterségekre tanítandó inasokat vállalván fel, ezáltal önnön céhbeli társaságokban viszálykodást és egyenetlenséget okoznának, melyre nézve határoztatott: 1. Senki is a mesterek közül egy inasnál többet ne fogadjon, kivévén, hogyha már az előbbi inas harmadfél inasi esztendőket eltöltött volna mesterénél. Akinél pedig mostanában egynél több inas is találtatna, ezen felesleg való inasok a többi inas nélkül lévő mestereknél osztassanak el. 2. Újólag intetnek a becsületes céhek, hogy senkit céhbeli tagnak bé ne vegyenek mindaddig, míg az idevaló lakosoknak gyermekeik magokat s leülepedni kívánó szándékjokat a nemes magistratus előtt bé nem jelentik, a vidékieket pedig mindaddig, míg azok a méltóságos uraságtól s a nemes magistratustól városi polgárságra engedelmet nem nyernek, s ezaránt kiadatni szokott bizonyságleveleiket elő nem mutatják. 3. Az eddig volt szokás, mely szerint a béprothocolláltatásokért a vidékiek öt rénes forintot, a helybeliek pedig egy rénes forintot váltócédulában a senatus cassájába fizetni tartoznak, ezennel is közönségessé tétetik, s megállapíttatik. 86. A szenátusról 1822. február 11. V. A. 102/a. 2/82. No. 10. Minekutána az 1818. esztendőbeli Böjtelő hava 23-dik napján hozott határozás szerint senator urak a hivatalbeli három esztendőket bőven eltöltötték, s annálfogva senatori hivatalokat ezen alkalmatossággal le is tették volna, a földesuraság mindkét részről a közjó előmozdítására eddig
