Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza mezőváros tanácsa által határoztatott… 1793–1837 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 23. (Nyíregyháza, 2001)

Bevezető

feladatait és jutalmazásaikat. Az örökváltsággal összefüggő teendő volt a váltságösszeg fedezetének biztosítása. Korábban csak elvétve vett fel a város kisebb kölcsönöket különböző személyektől és testületektől, 1803-ban azonban a 320 000 forint előteremtéséhez sok hitelezőt kerestek meg a nyíregyháziak. A hitelviszonyok átláthatósága érdekében szükséges volt a kölcsönfelvétel módjának meghatározása, a pénzkezelés rendjének megállapítása, dönteni kellett a város és a városiak adósságtörlesztésének mikéntjéről, az állami és vármegyei közterhek felosztásáról. A városiakra kivetett váltsággal azonban megnőtt az adminisztráció, így döntést kellett hozni az ügyintézést végzők számáról, feladatairól, díjairól is. De az élet sem állt meg: újabb és újabb lakosok érkeztek, akiknek a felvételét a városiak.érdekében feltételhez kellett kötni, számukra új portákat kellett kijelölni úgy, hogy a házak már ne „össze-vissza" álljanak, ezáltal szebb legyen a városkép és a pusztító tüzeket is meggátolhassák. A városi bevételt jelentő regálék: kocsmák, vásárok, malmok hatékonyabb működtetése is több új intézkedést kívánt. A város „organisatióján" 1818-ban tettek igen jelentős változást: újraszabályozták a szenátus működését, megszüntették a tisztségviselők ellátását biztosító városi konyhát, helyette pénzbeli fizetést állapítottak meg. Ezekről a salláriumokról és a tisztségviselők egyéb juttatásairól évről évre újabb határozatok születtek. Nyíregyházának az első örökváltságot követően szüksége lett törvénytudó fiskálisra, is. Erre a feladatra először a Dessewffyek volt fiskálisát, bedői Markos Mihályt kérték fel. 1818-ban új testülettel és tisztséggel is gyarapították az elöljáróságot: a gazdasági ügyeket intéző gazdálkodószékkel, valamint a városgazda feladatának egy részét átvállaló commissariusi hivatallal. A kölcsönök kifizetése és az újabb megváltakozás előkészítése érdekében a város elöljárósága nagy figyelemmel követte a jövedelmeit biztosító gazdálkodást. Számos rendelkezés rögzítette a város számára legnagyobb jövedelmet biztosító kocsmáitatás feltételeit, a bor és a pálinka árát, a borbehozatal és -árulás lehetőségeit. Rendszeresen tárgyaltak és határoztak a gazdálkodószék tagjai a haszonvételek bérbeadásáról, a bérlemény díjáról és működtetéséről. Minthogy a lakosok közül legtöbben földet műveltek és állatot tenyésztettek, örök téma volt a szállás- és szőlőföldek, valamint a városi legelőnek és a bérelt puszták szántóinak, legelőinek használata. A kézművesek pedig a kontárok elleni küzdelmükben, a vásárok rendjének, idejének, az ottani árulhatási lehetőségeknek számukra kedvező alakításában számítottak a város támogatására. A közrend és közerkölcs védelmében az elöljárók határozatokat hoztak a kóborlók ellen, és szolgálatra szorították a lézengőket, meghatározva bérüketjárandóságukat. Megtiltották az utcai lövöldözést, a munkát is gátló, a tolvajok által arcuk eltakarása miatt gyakran viselt széles karimájú kalapok hordását. Egészségügyi intézkedések egész sora született az 1830-as években a kolera és a marhavész megakadályozására, de rendelkeztek az elöljárók a gyermekek himlőoltásáról, a holtak tisztességes eltemetését biztosító új temetőkről. A gyermekeknek nemcsak testi épségére, hanem szellemi gyarapodására is figyelt a városvezetés akkor, amikor szorgalmazta az iskolába járást, és rendelkezett arról, hogy kézmüvesinas csak az lehet, aki írni-olvasni tud. Az 1824-es örökváltság újabb határozatok hozatalát tette szükségessé, hiszen a Károlyi-féle örökváltság mindenekelőtt új kölcsönök felvételére kényszerítette a várost. A hitelek visszafizetéséhez még ésszerűbb gazdálkodásra volt szükség. A most már teljes fölesúri jussal bíró város elöljárósága, miközben igyekezett kölcsönt kölcsönből törlesztve saját bevételeit úgy fokozni, hogy haszonvételeit árendába adta, illetve a legkisebb jövedelemforrásra is felügyelt, át kellett, hogy alakítsa az igazgatás struktúráját is. 1825-ben egyrészt a hasonló helyzetben lévő városokat mintául véve, másrészt saját szokásjogait is írásban rögzítve megalkotta a megváltakozott város életét irányítani hivatott új szabályrendelet-gyűjteményt. Ezt azonban a nemesi vármegye akként módosítva léptette életbe, hogy biztosította a néhány tucatnyi itt élő nemes nagyobb befolyását a parasztközösség életére. A városi tanács törekvése tehát 1826 után