Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza mezőváros tanácsa által határoztatott… 1793–1837 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 23. (Nyíregyháza, 2001)
Bevezető
arra irányult, hogy ágenst fogadva előbb a helytartótanács, majd ennek eredménytelen közbenjárása után maga a király biztosítsa számukra az örökváltsággal rájuk háruló földesúri jogokkal való élés lehetőségét, a megyétől való függetlenedést. Az 1830-as évek elején az elnyerendő privilégium érdekében megindult az igazgatás szervezetének „modernizálása". Határozatok sora rögzítette az elöljáróság feladatait, írásba foglalták a tisztségviselők teendőit, a haszonvételek kezelőinek ellenőrzésére inspectorokat állítottak, széles körű adminisztrációra késztetették a köz ügyében tevékenykedőket. A városi tanács hajlandóságot mutatott arra is, hogy a kiváltság érdekében egyesüljön a nemeseknek az egymás közötti ügyeiben intézkedő nemesi tanáccsal, sőt mind több értelmiségit, kézművest — köztük több nemest is! — beengedett soraiba. Szabályozták a pervitelt, a testamentumtevést, az árvák gondviselését, szorgalmazták az igazgatás magyar nyelvűvé válását. Természetesen a mindennapi élet problémái, mint pl. a természeti csapások kárainak enyhítése, a cigányok, koldusok ittlétének szabályozása, a hatalmaskodók megrendszabályozása, a báltartás engedélyezése, a kisebb-nagyobb perpatvarok, a gazdálkodás, az adózás és a regálék napi feladatai továbbra is mihamarabbi megoldást kívántak. * * * A forrásválogatás szempontjai Forrásválogatásunkban a mezővárosi időszak határozataiból azokat közöljük, amelyekről úgy véljük, hogy meghatározták Nyíregyháza életét, illetve bemutatják fejlődésének irányát és dinamikáját. Mint minden válogatás, ez is szubjektív, hiszen nem az volt az elsődleges célunk, hogy minden évből és minden típusból az összes határozatot közöljük, hanem az, hogy bepillantást engedjünk egy XVIII. század közepén újjátelepített és lehetőségeit okosan kihasználó alföldi mezőváros társadalmának és gazdálkodásának alakulásába. A megmaradt iratok szerint a közösséget érintő, szokásjogokon túlmutató, vagy éppen azokat írásba foglaló, 1790-es évektől kelt határozatok többsége a város bevételi forrásaival, a közösség életét irányító vezetőkkel kapcsolatos. Egy-egy feladat megoldására (pl. a lakosbevételre, a pusztabérlésre, a legtöbb bevételt jelentő kocsmáitatásra és vásártartásra, a városi épületekre, a közbiztonságra stb.) időnként visszavisszatért az elöljáróság, és a megváltozott körülményekhez igazított módosításokat tett, míg voltak egyedi problémára irányuló döntések is. Nyíregyháza mezővárosi időszakának határozatai azért érdekesek, mert egy olyan közösség életébe engednek bepillantást, amelyben az újratelepített „tót" parasztcommunitas Szabolcs vármegyében egyetlenként megváltotta pénzen földesúri terheit. A város határán túllátó elöljáróság megfontoltságát, előrelátását szerettük volna érzékeltetni azzal, hogy a nagy fontosságúnak tartott ügyekben időről időre hozott határozatok közül többet is közlünk, míg a gyakrabban előforduló, de kevésbé hangsúlyos témákat tárgyalókból a legtöbb információt tartalmazót választottuk ki. A határozatok előtt akkor közöljük az előterjesztést is, ha az abban foglalt új ismeretek elengedhetetlenek a határozat megértéséhez. Az ilyen közlésnél a határozatot behúzással jelöltük, visszaidézve a jegyzőkönyvek kéthasabosságát. Minthogy az iratok nyelve nem tükrözi az ócsehről magyarra áttérő nyelvváltást, hiszen a nótáriusok előbb latin, majd a XIX. század elejétől magyar nyelven írtak, 1 ezért a forrásokat a 21 A XVIII. század végéig kelt számadások és a magánjogi iratok (perek, végrendeletek) között akad ócsehül és/vagy két nyelven írott is.
