Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza mezőváros tanácsa által határoztatott… 1793–1837 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 23. (Nyíregyháza, 2001)
Bevezető
A döntéshozó testületek határozataiban jól nyomon követhető a város igazgatásának változása, az új testületek létrehozása, a tisztségviselők választása, feladatuk meghatározása, fizetésük megállapítása. A városi határozatok létrejötte Nyíregyháza életére a teljes megváltakozásig, 1824-ig a városi testületek mellett befolyása volt a betelepülés utáni életet határozataival irányító úriszéknek is. A XIX. század elejéig a megmaradt városi iratok között azonban alig fedezhető fel olyan, akár az úriszék, akár a település elöljárósága által hozott statútum vagy határozat, amelyik szabályozta volna az új közösség életét. Leginkább csak közvetetten — szerződésekből, panaszokból, perekből és a Miskolczy Mátyás nótárius által lejegyzettekből 19 — lehet megpróbálni képet alkotni a legfontosabb kérdések megoldásának körülményeiről: a tisztségviselő-választásról, a határ használatáról, a puszták bérléséről, az újonnan érkezők befogadásáról, a regale beneficiumokról stb. Sajnos ma már nem található meg az az 1765. január 22-én kiadott úriszéki statútum sem, amely 11 pontba foglalt határozatával kívánta előmozdítani a település békéjét és a rendjét, az egyházak közötti jó viszony kialakulását. 20 Az 1786-tól kezdődő mezővárosi időszakot tekintve a jogállásváltozás csak az országos vásárok tartásának lehetőségével növelte a jövedelemforrások számát, a betelepüléstől folyamatosan alakuló igazgatási renden nem változtatott. A közösség jogának bővülésére, az elöljáróság döntésekben való részvételére, a belső határozatok írásban való rögzítésére az 1803. évi örökváltságot követően került sor. A sok mindenben szokásjogon alapuló jobbágyközösségi életet felváltotta egy sajátos állapot: a megváltakozással a város átvette a Dessewffyek földesúri jogait és a másik birtokossal, a Károlyiakkal együtt irányíthatta a város életét 1824-ig, amikor a Károlyiaktól is megváltakozott. A lakosokra nagy terhet rovó örökváltság azonban még nem jelentette az autonómiáért vívott harc végét, hiszen Szabolcs vármegye nemesi közgyűlésének a nyíregyháziak mindennapjaiba való beavatkozását csak az 1837-es királyi kiváltságlevél csökkentette. A város életében ezek a fordulópontok tükröződnek az elöljáróság működése során létrejött iratokban is. A kezdetben többnyire ócseh nyelvű számadások és akták mellett a XIX. század elejétől a városi testületek különböző ügyekben hozott, többnyire magyarul lejegyzett határozatai is fennmaradtak. 1757-től a bírák könyvében a nótáriusok „Mindennapi baj" cím alatt a hétköznapi élet történéseit vetették papírra. A tudnivalókat, a tanács által határozottakat pedig hol az ingatlanokat nyilvántartó könyvbe, hol a perek és limitációk közé a vásárbíró jegyzőkönyvébe írták. Majd csak 1793-tól kezdett a tanács külön jegyzőkönyvet vezetni. Az 1818-ban létrehozott gazdálkodószék ülésein hozott határozatok is külön könyvbe kerültek. A XVIII. század végétől a jövedelmek kezelőit is mind részletesebb adminisztrációra kötelezték. Az 1830-as években kelt utasítás szerint az általuk vezetett könyvekbe be kellett írniuk feladataikat és rendszeresen kellett vezetni számadásaikat. A döntéshozó testületek jegyzökönyvei már tartalmazzák mindazokat a rendelkezések, amelyek megtételére a mindig újabb és újabb feladatok, élethelyzetek ösztönöztek. A határozatokat között az igazgatással és bíráskodással kapcsolatosak tükrözik leginkább azt a szervezeti változást, ami a megváltakozást követően történt, hiszen a földesúri jogok érvényesítéséhez egy olyan testületet kellett létrehozni, amely átveheti az úriszéken a földesúr szerepét. így jött létre a bíráskodási jogkörrel felruházott szenátus. Szigorítani kellett a szaporodó problémák miatt az elöljáróság munkarendjét, újra kellett gondolni a bíróválasztás módját és idejét, a tisztségviselők 19 Balogh, 1982. 20 Meghatározta az egyházak számára végzendő községi közmunkát, megszüntette az iskolába járó gyermekek utáni egyházi illetékfizetést, a református papnak pedig két kötélalj föld kihasítását rendelte el a bérelt területből. Lásd Magyarország vármegyéi és városai. Szabolcs vármegye. Szerk. Borovszky Samu. Bp., é. n. 100.
