Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza mezőváros tanácsa által határoztatott… 1793–1837 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 23. (Nyíregyháza, 2001)
Nyíregyháza mezőváros határozatai (1793-1837)
találkozna, aki a jószág árát önként lefizetné, s a kérdéses jót magához váltani szándékozna, akkor maga a város közönsége teszi a fent megírt lépéseket. 10. A bírói zálogban bíró polgár csupán egy esztendő egy nap múlta után, minekutána a kiváltás iránt (a 3. pont alatti publicálás szerint) bíróiképpen a tulajdonos megintetett, de arra semmi egyezség, kiváltás nem következett, sem pedig más atyafiak és szomszédok elsőség jussán azt magukhoz nem váltották, tétetheti, sőt a 9. szám alatt megírt büntetésnél fogva köteles a tanács előtt az általírást teljesíteni. 11. Az árvák részéről is tétethetnek ugyan fekvő javaknak eladásai-vevései, úgy mindazáltal, hogyha az árvák curatorainak avagy az árvák atyafiainak aziránt beadott írásbeli javallásukat a magistratus azt az árvákra nézve hasznosaknak lenni látván helybenhagyja. 12. Ezen határban lévő fekvő javaknak egymással való felcserélése által is eshetnek ugyan a polgárok között szerződések, mindazáltal hogyha az osztályos atyafiaknak kijátszatásukra, károsításukra szolgáló olyatén cserék, melyekben a pótlékpénz a cserélt ingatlan ősi jónak értékét egészlen vagy csak kevés híjával megütik, az atyafiak kérésére törvény előtt meg nem állhatok lesznek. 13. Zálogok mindazáltal, valamint hogy ezen határban eleitől fogva mindeddig soha sem valának szokásban, sőt mindenkoron tiltattak, úgy jövendőre nézve is eltöröltetnek. Ellenben 14. kinek-kinek szabadságában áll fekvő javait helybeli polgárnak árendába adni. De minthogy az árenda színe alatt a tapasztalás szerint két egymással ellenkező módon fosztatnak meg a polgárok vagyonaiktól, legalább azoknak lehető egész haszonvételektől, tudniillik: midőn kevesebb jószágért a tulajdonosnak egyszerre oly nevezetes summa pénz adódik (annak interesében kívánván a hitelező használni a fekvő jót), hogy ezen summa pénzt többé a tulajdonos vissza nem fizethetvén, vagyonától végképpen elesik, vagy pedig ellenben, midőn kevés hitelezett pénzért annak interesénél sokkal több hasznot hajtó jónak általbocsátására magát a tulajdonos lekötelezi, és eszerint jövedelmének forrásától fosztván meg magát, többé vagyonának visszaváltására tehetetlen lészen. A polgároknak tehát romlásukra vezető ezen eseteknek elhárítása tekintetéből annak okáért az árendális kötések, hogy kötelesek legyenek, a város elöljárói előtt fognak (további beprothocollálás nélkül ugyan) tétetődni. Máskülönben az aziránt panaszt tevőnek kérésére a tanács az első esetben a hitelezőt a használásába vett jónak becsüárát haladó summája után utasítani, a másik esetben pedig a használásába kelleténél bővebben vett jót hitelezett summájának törvényes intereséhez és az akkori rendes árendafizetéshez fogja alkalmaztatni. 17. rendszabás. Az adósságokról A vagyonoktól és élelemtől való megfosztásra s magának, gyermekeinek, sőt kivált a mostani időbeli több tapasztalások szerint más hitelezőnek is megrontására leghathatósabb eszközül szolgál az adósságoknak alattomosan s apródonként, de azonban az adós birtokának értékét bőven is felülhaladó summáknak kölcsönfelvétele. Ennek tehát meggátlására kötelesek a hitelezők kölcsönözött pénzeiket a kölcsönözéstől számítandó harminc napok alatt a bíróságnak bejelenteni, s ott 25 forintig való summától 3, és 25-től 100 forintig 6, s azon túl tíz váltócédula krajcár taxa mellett azt az adósságok könyvébe beiktatni, hogy így az elöljárók előtt a polgároknak állapota nyilvánvaló legyen, és hogy eszerint kisüljön, hogy ha már valaki a polgárok közül birtokának értékét kétharmad részig adóssággal megterhelte, s annálfogva mások
