László Géza: Szabolcs vármegye 1848/49-ben - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 22. (Nyíregyháza, 2000)

Bevezetés

nemzetőr, a közhonvéd, illetve ezek otthon maradt családtagjainak, esetleg özvegyeinek és árváinak mindennapi életét, örömét és bánatát tükröző dokumentumok. Ez utóbbi jelzéséül kerültek be a katonaszökevények, az újoncozás alóli felmentési kérelmek, a sebesült honvédek, az elhalálozott közvitézek, a hadiárvák ügyei, az úrbéresek, illetve majorsági alkalmazottak panaszai. Néhány irat erejéig bemutatjuk az ellátási nehézségeket, a lábra kapott inflációt, az egészségügyi helyzetet, a közbiztonságot, a közlekedési és hírközlési viszonyokat, melyek között ezek az emberek éltek, illetve megszervezték a szabadságharcát vívó nemzet szabolcsi hátországát. E források mögött kibontakozik a közigazgatási szervek, hivatalok, testületek nem mindennapi tevékenysége. Megismerhetjük belőlük Szabolcs vármegye és települései választott vagy kinevezett tisztviselőinek személyét, gondolkodását, a különböző testületek szellemiségét. Betekintést nyerhetünk a helyi katonai ügyeket irányító, és viszonylag hosszú ideig működő Megyei Honvédelmi Bizottmány munkájába. Az iratokat a korabeli hangzásalak megőrzésével, de a mai helyesírási szabályoknak megfelelően tettük közzé. Erre azért volt szükség, mert többször bizonytalan volt a forrás olvasata. Az írás minősége jelentős mértékben függött készítőjének iskolázottságától, egyéniségétől. Egyes esetekben nagyon nehéz volt megállapítani, hogy egy kifejezést eredetileg egy, vagy több szóba írtak, mivel nem mindig egyértelmű a folytonosságban tartott szünet oka. E hézagok ugyanis nemcsak a szóközöket mutatják, hanem például a penna tintába mártásának helyét is. Néha jól látszik, hogy ilyenkor az írást még akkor is külön folytatták, ha ezzel egy rövid szót szétválasztottak. A sorok végére eső összetett szavaknál viszont nem mindig tették ki az elválasztójelet. Ennek oka ma már szinte megállapíthatatlan. Az igekötők és az igék egybe- illetve különírásának használata is esetleges. Gyakori például a nagybetűk túlzott alkalmazása. A folyamatos szövegben általában nem tettek írásjeleket. Néha egy oldalt is papírra vetettek vessző és pont alkalmazása nélkül. Ezért ahol az értelmezés úgy kívánta, új mondatot kezdtem. Kisebb elírásokat, például egy hang kihagyását, vagy az ékezet lemaradását külön jelölés nélkül kijavítottam. A nyomtatott körlevelek tévedéseit meghagytam eredeti formájukban. Az anyagot időrendben csoportosítottam. Ez alól csak az egyes aktákon belül teszek kivételt. Az itt található dokumentumok nem dátum, hanem az ügy elintézésének rendje szerint követik egymást. Pl. a küldöttségi jelentések időben korábban keletkezett mellékletei a beterjesztő irat után kerültek. A besorolás alapját képező forrásokat egy-egy arab számmal láttam el. A hozzá csatlakozó dokumentumok ugyanazon számot kapták, de az abc kisbetűivel való megkülönböztetéssel. A közgyűlési, központi és honvédelmi bizottmányi jegyzőkönyvekhez közvetlenül kapcsolódó forrásokon kívül, a főispáni, alispáni, újoncozási biztosi, Nyíregyháza városi, stb. iratokat is igyekeztem a tárgyuk szerinti napirendnél elhelyezni. A jegyzőkönyvi számhoz nem kapcsolható iratokat keltezésük alapján soroltam be. A válogatásnál elsősorban a jegyzőkönyvi bejegyzést hagytam meg. Ha ez rövid, és az irat lényegesen bővebb információt tartalmaz a tárgyról, akkor a jegyzőkönyvi bejegyzés után közlöm azt is. Fontossága miatt, Kossuth Lajos néhány levelét, illetve egy-két katonatiszt előléptetését még akkor is mellékeltem, ha az csak kis mértékben, esetleg a jelzett esemény pontos időpontjának megjelölésével ad többet a jegyzőkönyvi bejegyzéstől. A regesztákban igyekeztem tőmondatban maghatározni a pontos tárgyat. Mivel a dokumentumok mindegyikét teljes terjedelemben közlöm megszólítással, aláírásokkal, hátirattal, címzéssel, különböző intézkedési feljegyzésekkel, iktató és hivatkozási számokkal, ezért itt a küldőt és címzettet csak különösen indokolt esetben jelzem. A testületek neve mindig a legtöbbször előforduló alakban szerepel, ezért gyakran megtörténik, hogy a regesztában