Balogh István: Középkori oklevelek a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárban 1300–1525 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 21. (Nyíregyháza, 2000)
Oklevelek
különösen kitűnik a keltezés formátlansága. Ekkoriban ugyan nagy változatosságot mutat a keltezés és a hozzákapcsolódó méltóságsor, azonban a napi keltezés természetes helye az év és az uralkodási év között van. A napi keltezés szövege ráadásul hiányos, amin a Czobor-féle átírás példányai megpróbáltak segíteni a pridie szó beszúrásával. (A római keltezés Idus határnapja ugyanis csókákkor használatos ebben a casusban, ha előtte megadják hányadik nappal korábban kelt az oklevél). Mivel I. Károly király oklevelének szövege több helyen hibás, arra lehet következtetni, hogy egy eredeti oklevél alapján készült hamisítvány. Romlott szövege nagyrészt azonos az 1332. március 8-i oklevelével, minden valószínűség szerint annak alapján is készítették. Gyanúsnak tekinthető, szövege azonban későbbi átírások segítségével rekonstruálható, nagyrészt összecseng a többi átírt oklevelével. Karolus Dei gracia Hungarie, Dalmacie, Croacie, Rame, Servie, Gallicie, Lodomerie, Cumanie Bulgarieque rex, princeps Sallernitanus et Honoris ac Montis Sancti Angeli dominus omnibus Christi fidelibus tarn presentibus quam futuris presens scriptum inspecturis salutem et omnium Salvatore! Ad ea presertim regia sublimitas suum debet sedulo dirigere arbitrium, per que terrena eius 1 dignitas prosperis successibus felici incremento adaugetur. Hoc autem precipue tunc perfeccionis opere completur, cum Deus, per quem reges regnant et in regimine solii iusta decernunt, condigne honorantur et cum fidelibus subditis pro laboribus multis pro moribus castis et pro actibus strennuis grata remuneracio exhibetur. Ex hoc enim debitus ordo rerum observatur et gloriosus Deus collaudatur. Eapropter ad universorum noticiam tarn presencium quam futurorum harum paginarum série volumus pervenire, quod venerabilis in Christo pater dominus Andreas eadem gracia episcopus ecclesie Waradiensis et magistri Iohannes, Leukus et Nicolaus fratres eiusdem, filii videlicet Briccii de Bathor dilecti et fidèles nostri ad nostre serenitatis accedentes presenciam et sue fidelitatis servicia revera multa recommendacione digna nobis impensa remémorantes et déclarantes premio donativoriim nostre gracie se dignos fore consequi arbitrantes, ut dictam possessionem Bathor ipsorum et per consequens hospites et populos iobbagiones ipsorum congregates et in futurum ad eandem congregandos ab omnium iudicum et iusticiariorum regni nostri iurisdiccione, iudicatu, collectis et exaccionibus quibuslibet et victualium administracionibus quibuslibet debitis perhemniter eximere et perpétue exempcionis titulo - prout clarius inferius exprimetur - decorare et predotare dignaremur, nostro exinde culmini humili et devota precum instancia ad nostre maiestatis pedes provoluti supplicare curaverunt. Nos igitur ad ipsorum nobis dilectorum peticiones, supplicaciones et proposita vultum et intuitum nostre regie consideracionis sublevantes fidelitates fideliumque serviciorum multa laude dignorum mérita ipsorum considérantes, que cum sedula sollicitudine in plerisque processibus prosperis et adversis et expedicionibus nostris ac regni nostri tarn intra confinia huius regni quam in aliis plerisque regnis habitis quilibet eorum iuxta sui status, qualitatis et facultatis exigenciam strennue procedentes et sollerti fidelitate laborantes fortuitis et inopinatis casibus eventuris se ipsos exponentes exhibuerunt fervidaque aviditate impenderunt fratresque cognatos et propinquos necnon ministres eorum familiäres ac universam substanciam eorundem usque ad ultimam exinanicionem specialiter eandem possessionem Batur, unde et de qua primum egressi tanquam de bona terra fructus optimi nostro lateri obs^equiis mancipati nostris inheserunt, simul cum aliis possessionibus eorundem invasioni, 1 Kétes olvasat.
