Balogh István: Középkori oklevelek a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárban 1300–1525 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 21. (Nyíregyháza, 2000)

Bevezetés

ban az is szerepelt, hogy a kiadás ilyen formája annál is inkább kívánatos, mert a Borovszky által szerkesztett, megjelenés előtt álló monográfiában nem tervezték az oklevelek közzétételét.

1 Karlovszky a kinyomtatás előkészítéséhez hozzá is fogott, de egy fél év múlva Pauler Gyula, a Magyar Országos Levéltár vezetője értesítette az alispánt, hogy az allevéltárnok megbetegedett és átmenetileg a munkát nem tudja folytatni. Az orvosok azt ígérték, hogy hamarosan felépül. Az állapota néhány hónap múlva javulni látszott, de hamarosan újra visszaesett és az alispán 1899. végén azt az értesítést kapta, hogy talán 2-3 hónap is kell a felgyógyulásához. Az alispán az 1898-i közgyűlési határozat alapján 1902. február 25-én újból felvette a kapcsolatot az Országos Levéltárral. Pauler Gyula a Karlovszky által nagyrészt már nyomtatásra előkészített munka befejezésével Pettkó Béla levéltárnokot bízta meg. Pettkó az utólagos munkálatokat el is végezte.

3 A kiadvány „Szabolcsvármegye levéltárának mohácsi vész előtti oklevelei" címmel, 1901-gyei jelezve, a nyíregyházi Jóba Elek nyomdájában nyomtatva, 71 lapnyi terjedelemben jelent meg.

4 Az előszóban Pettkó néhány szóval említi a kiadás előtti viszontagságokat. Az oklevelek másik csoportja az 1948-ban megkezdett s azóta is folyamatos iratmentés révén, részben a családi levéltárak töredékeként, részben a megyei volt mezővárosok vagy községek irattárai begyűjtésével került a levéltárba. Ezek között alig van eredeti, sok a későbbi hiteles másolat, melyeket a mezővárosok magistratusai valós vagy vélt kiváltságaik miatt folytatott perekben szereztek be. A harmadik csoportba tartoznak azok az oklevelek, ezek is nagyrészt későbbi másolatok vagy regeszták formájában megmaradt iratok, amelyeket a levéltár az őrzőiktől ajándékozás vagy vásárlás révén szerzett meg. Mindezekről a volt Levéltári Központ utasítása alapján egységes nyilvántartás készült és a fondutasítás szerint a XV. 2. fondban vannak darabszám szerint nyilvántartva. A törzskönyvet a Magyar Országos Levéltár 1970-ben mikrofilmre vette, s ezután megtörtént az iratok filmezése is. A Magyar Országos Levéltárban a középkorban (1526 előtt) kelt okleveleket még a múlt században kiemelték és egyetlen gyűjteménybe egyesítették Magyar Országos Diplomatikai Levéltár (M.O.D.L.) néven. A középkori gyűjtemény ma is gyarapodik. Az eredeti oklevelek a Mohács előtti gyűjteménybe integrált Diplomatikai levéltár (Dl) anyagát gyarapítják, a másutt őrzött, fényképen gyűjtött középkori oklevelek pedig a Fényképgyüjtemény keretén belül a Diplomatikai fényképgyűjteményt gazdagítják. A két részből álló (középkori vagy diplomatikai) gyűjtemény egyes darabjai folyamatos számozást kaptak. A Diplomatikai levéltár oklevelei az 1. számmal kezdődnek, a Diplomatikai fényképgyűjtemény a 20001. számmal indul. A Magyar Országos Levéltár Diplomatikai levéltárai mintájára másutt is létrehozták a Mohács előtti gyűjtemények Diplomatikai levéltárait. A gyűjtemények eredeti oklevelei az azokat őrző intézményben, fényképeik azonban a Magyar Országos Levéltár Diplomatikai fényképgyűjteményében lelhetők fel. A Diplomatikai levéltárak egyes darabjait az azonos jelzetrendszerrel (Dl + szám) idézzük, a tényleges őrzőhelyükről az előtte található intézménynév (MOL, SZSZBML stb.) alapján lehet tájékozódni. 1 Uo. 1898. február 24. 4118. ; június 15. 21861. ksz. - Uo. 1898. június 29. 13458, 15502. ksz.; 1899. június 24. 49456.; július 7. 20977.; december 15. 4035. ksz. 3 Uo. 1902. február 25. 5110, 5308. ksz. 4 Szabolcsvármegye levéltárának mohácsi vész előtti oklevelei. [Készítette: Karlovszky Endre és Pettkó Béla]. Kiadja Szabolcsvármegye közönsége. Nyíregyháza, 1901.