Balogh István: Középkori oklevelek a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárban 1300–1525 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 21. (Nyíregyháza, 2000)

Bevezetés

A Magyar Országos Levéltárban őrzött eredeti oklevelek és fényképeik azonos számon találhatók, a másutt őrzött oklevelek mind az eredeti őrzőhelyükön kapott jelzetük, mind pedig a Magyar Országos Levéltár Fényképtárában kapott sorszámuk alapján megtalálhatók. * * # A Levéltárban található középkori oklevélszövegek olykor eredetiben, olykor másolatban, gyakran pedig csak rövid tartalmi összefoglaló formájában maradtak ránk. Ezek kiadásában nem tekinthettünk el a fő célkitűzésünktől: jó, használható szöveget adni az olvasó kezébe. Ezt csak úgy lehetett megvalósítanunk, ha a Levéltárban őrzött oklevélszövegek lehetőleg valamennyi változatát előkeressük és azok összevetése alapján tesszük közzé. Szerencsére, számos oklevélnek több helyen is megtalálható a szövege. Csalódás akkor ért bennünket, ha egyetlen - viszonylag fiatal - másolat alapján kellett rekonstruálnunk egy-egy szöveget. Előfordult, hogy ha találtunk is jobb szöveget adó forrást, nem volt mód az eredeti kézbevételére, s ezért fényképmásolat alapján kellett dolgoznunk. Egyetlen, a Levéltárban megtalálható oklevél szövegét nem tettük közzé, mivel technikai nehézség miatt kilátástalan volt színvonalas publikálása. Egy-egy forrás példányainak különböző színvonala, valamint a lehetőségek szűkös volta miatt nem törekedhettünk az egyes oklevélszövegek betű vagy szó szerinti összevetésének dokumentálására. Noha az egyes példányok szövegének összevetése megtörtént, csak a fontosabb szövegváltozatokra hívjuk fel a figyelmet. Minden esetben törekedtünk a fennmaradó példányok egymáshoz való viszonyának felderítésére és dokumentálására. A szövegeket ún. betű szerinti átírásban, azaz a korabeli betűket a mai nyomtatott betűknek megfelelő formában közöljük.

1 „Betűszerinti forrásközlésről beszélünk, ha a forrás szövegét ugyan pontosan a forrásban található betűknek megfelelő mai betűkkel, a forrásnak megfelelő központozással, egybe- és különírással tesszük közzé, de a forrásban található (rövidítési) jeleket feloldjuk és a feloldást zárójelbe tesszük, vagy más nyomdai betűtípussal szedetjük, a siglákat pedig zárójelben feloldjuk. " (Kállay, A történelem segédtudományai, 29-42. o.; Régi magyar irodalom, 45-58. o.; Bertényi, A történelem segédtudományai, 122. o.)