Balogh István: Középkori oklevelek a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárban 1300–1525 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 21. (Nyíregyháza, 2000)

Bevezetés

BEVEZETÉS Bár a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár mindhárom megyére vonatkozóan őriz iratokat, alapvető iratanyaga Szabolcs vármegye levéltárából származik. A középkori magyar állam bukását, a mohácsi csatát (1526. augusztus 29.) megelőzően kelt oklevelei a megyei levéltár létrejötte óta különböző módon kerültek be a gyűjteményébe. Az első csoportot azok az oklevelek alkotják, amelyeket a nemesi vármegye törvényszéke előtt folytatott perekben vagy nemességük igazolása végett a peres felek valamelyike beterjesztett, s valami okból nem kerültek vissza beadóikhoz, hanem a vármegye iratanyagában maradtak. Ezeket az okleveleket a Levéltár első rendezője, Schemberger Ferenc az általa kialakított Acta politica et iuridica sorozat első és második jasciculusába sorozta be (IV. A. 1/b.). A vármegye székhelyének 1876-ban Nagykálióból Nyíregyházára történt áthelyezése után a Levéltár továbbra is Nagykálióban, a 18. század második felében épített vármegyeháza e célra kialakított helyiségeiben, az ugyanazon időben készített szekrényekben maradt. Az új megyeháza megépítése után 1893-ban a közgyűlés úgy határozott, hogy az 1335. évvel kezdődő levéltári iratokat az 1862. évvel bezárólag rendezteti. A rendezéssel kapcsolatos további intézkedést a közgyűlés már az ezredévi ünnepségekre való felkészülés jegyében hozott. Az alispán 1897. július 26-án - egy korábbi határozat értelmében - megbízta Karlovszky Endre miniszteri titkárt, országos allevéltárnokot, hogy a jelzett évkörben az iratokat „a meglevő mutatókönyvek szerint a tudomány mai színvonalának megfelelően rendezze", és a „mohácsi vész előtti iratokról külön jegyzéket" készítsen. A rendezésre és az oklevelek sajtó alá történő előkészítésére a közgyűlés az alispán javaslata alapján 1000 forintot szavazott meg.

2 A megbízás nyomán Karlovszky a rendezést a meglevő segédkönyvek szerint már az év augusztusában befejezte, elkészítette az 1526. év előtti oklevelek rövid regesztáiX is. Jegyzéke szerint tizenöt darab eredeti oklevelet talált, a bennük foglalt átiratokkal együtt az oklevelek száma huszonhárom lett az 1330-1500 közötti évekből. Ezek egy része erősen rongált, nehezen olvasható volt, némelyek mellett későbbi - nagyrészt 19. századi - másolatot is talált. Az alispánhoz intézett levele szerint ezeket 500 példányban javasolta megjelentetni. A másolás és összeolvasás költségeire újabb 300 forintot kért.

3 A közgyűlés 1898. január 15-én tárgyalta az ajánlatot s elhatározta „a tudomány mai színvonalán álló hasonló közlések mintájára előszóval, az egyes oklevelek magyar kivonatával, tüzetes név- és tartalommutatóval ellátva", az oklevelek kiadását. Az indoklás' SZSZBML, IV. B. 424. Szabolcs vármegye levéltárának iratai. 1893. március 2. 1832. ksz. - Uo. 1897. március 11. 5793.; június 9. 9912.; július 26. 10192. ksz. 3 Uo. 1897. augusztus 21. 14515.; október 31. 18952. ksz.