Fazekas Rózsa - Kujbusné Mecsei Éva: Mindennapok Szabolcs és Szatmár megyében a XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 18. (Nyíregyháza, 2000)

ÉPÍTETT KÖRNYEZET

2. Nagykároly a XIX. század fordulóján Szatmár vármegyének nem legnagyobb városa ugyan, de székhelye: Nagykároly. Gömbakácos, néhol még kissé falusias jellegű utcáival, barátságos benyomást és otthonos érzést támaszt. Rideg bérkaszárnyák nincsenek benne, csak itt-ott látunk egy-egy emeletes köz- és magánépületet. Házai túlnyomóan földszintesek, árnyékos nagy udvarokkal és még nagyobb kertekkel, s úgy szét vannak szórva, hogy toronyból nézve az egész város kertnek látszik. Tagadhatatlanul a kellemes kisvárosok közé sorolható. Vonzó, noha a tanulmányútra indult idegent alig elégítené ki, miután — nem szólva a gróf Károlyi-várkastélyról —, kevéssé rendelkezik architektonikus műremekkel vagy értékes történeti nevezetességgel. A róla elnevezett járásban a nyíri és érmelléki dombok találkozásánál, síkon fekszik magot ontó, pompás szántóföldek közepett a hajdani Ecsedi-láp közelében. A messze beláthatatlanba nyúlnak körülötte a termékeny földek, csak a délkeleti látóhatár mutat egy kis keskeny hegyvonalat, az úgynevezett „Bükk"-öt. Nagyon szép, tiszta időben azonban az „Avas" halvány körvonalai is láthatók a város ugyanazon végéről. Földre szállott, elmosódott fátyolként szegélyezik az északkeleti eget. Ebben az irányban erdő sem található. De túlnan, északnyugat táján számos apróbb erdő terül el a lapályon. Egészen közel a városhoz van a sűrű csalitos, a „Nyíres", meg a remek sétát kínálgató „Somos". Mind a kettő a gróf Károlyiak tulajdona. Utóbbit a közönség is látogatja elvétve. * Nagykároly forgalma kavicsolt úton bonyolódik le. Az utcák hossza 30 km, s ebből 20 km kikövezett. A gyalogjárója ellenben csaknem mindenütt aszfalt. * A várost 550 izzó- és 8 ívlámpa világítja. Ezek természetesen sok áramot fogyasztanak, de valóban nagyvárosi fényt szórnak. A telep a Kaplony utcán épült. 3. A festői környezetben fekvő Nagybánya a. Petőfi Sándor (1847) Nagybánya, 1847. május 25. Erdődről Nagybánya felé indultam. Pünkösd első napját Szelestyén töltöttem az üveghutában, mit még sohasem láttam, s így rám nézve igen érdekes volt. Szelestyétől Bánya felé a Szamos, azután a Lápos völgyén visz az út. Balra Szinérváraljától kezdve magas, meredek, zöld bércek, jobbra Erdély szelíd dombjai s ezeken