Fazekas Rózsa - Kujbusné Mecsei Éva: Mindennapok Szabolcs és Szatmár megyében a XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 18. (Nyíregyháza, 2000)

ÉPÍTETT KÖRNYEZET

I. A LASSAN VÁLTOZÓ FALU 4. ábra Szatmár megye népességének megoszlása a községek nagysága szerint 1848-ban és 19104)en

77 1848 1910 • 0-500 fő H 501-1000 fő • 1001-1500 fő • 1501-2000 fő 02000 fő felett 1. Móricz Zsigmond a szatmári falvakról (1908) A vármegye magyar részének alföldi képe van. Még dombok sincsenek, csak a Nyírségen. Jellemző azonban az egész sík részre, hogy sürün van rakva apró falvakkal. A török-tatár pusztítást nem szenvedett Alföld képét látjuk itt. E kis falvaknak rendesen csak egy egyenes utcájok van, melynek két végét nagyvég, kisvég és alvég, felvég névvel szokás nevezni. Ha van még egy utca, az rendesen a főútból kanyarodik le és aztán párhuzamosan halad vele; ez a kis utca, amit esetleg sikátor köt össze a főbb utcákkal. Ha még több utca is van, azok vagy a határrészről vagy a szomszéd faluról kaptak nevet. Az egyenes utcák két oldalán csaknem egyforma nagyságú telkek sorakoznak (5-800 négyszögöl). Az utcaszélen csinos kerítések vonulnak végig, s a házak egyik végükkel néznek az útra, a régebbi házakon egy, az újabbakon két ablakkal. A kapu két részből áll. Mindenütt van kisajtó a gyalogember számára, s egy vagy újabban kétszárnyú kapu. Felső-Szatmárban, kivált a Tiszaháton, régebben a kapu felső fája hatalmas tölgyfa geSzatmár megyeben 1848-ban 16 mezőváros volt. Az 1871. évi községi törvény (XVIII. tc.) elfogadása után a mezővárosok közül Nagykároly rendezett tanácsú város lett, a többiek nagy- vagy kisközségi statust kaptak. 1910-ben azonban nemcsak a volt mezővárosok növelik a községek számát, hanem az 1876. évi XXXIII. tc. és az 1877. évi I. tc. értelmében a megyéhez csatolt Kővár vidékének 43 települése is.