Fazekas Rózsa - Kujbusné Mecsei Éva: Mindennapok Szabolcs és Szatmár megyében a XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 18. (Nyíregyháza, 2000)

TERMÉSZETI KÖRNYEZET

Az Ecsedi-lápot a vízen kívül egy másik őselem, a tüz is táplálja és szabályozza. Késő ősszel s télen, midőn a nádaratás folyik, és kora tavasszal sötét éjszakákon messze világlik a láp különböző helyein az égő nádasok lángja. A gazos vagy levágott nádast fölgyújtják, hogy tavasszal jobban teremjen, televényebbé teszi a talajt. De néha a nagy szárazságban magától is meggyúl a láp, és tőzeg gyanánt ég. Az ilyen veszedelmes gyulladást el szokták árkolni. Különben a lápban nemcsak egyes fák, hanem egész gyertyános és égerfás erdők is vannak. A láp folytonos apadásával a régi lápélet legsajátságosabb foglalkozásai is szűkebb térre szorultak, egyik-másik már majdnem veszendőben van. A csík a lápnak, az iszapnak sajátságos szülötte, melyet a lápkutakban és mélyedésekben télen és tavasszal kassal, varsával, tapogatóval

56 roppant számban fogdosnak össze, és hordókban, kádakban, fűzfavesszőből vagy lopótökből készült mércékben adnak el a károlyi piacon, vagy szállítanak tovább olyan vidékre, ahol böjtös nép lakik. A csík a régi magyar konyhának egyik különösen kedves étele volt. Még most is megfordul a legjobb magyar asztalokon is néha a csíkos káposzta. A csíkászatot

57 leginkább csak az alsó néposztály és a cigányság üzi, de a halászat télen és tavasszal még most is általános foglalkozása a lápvidéki embernek. A nád tömérdek szükségét pótolja a lápvidéknek. Evvel tüzel, ebből csinálja a házfedelet, a kerítést és még pénzel is belőle. A gyékénysás és káka pedig egy egész iparágat foglalkoztat. Ebből készítik a gyékényt, méhkast, a sütő-, kenyeres- és szakajtókosarakat és sokféle csinos apróságot. A nádasok egy része, a gyékény ipar még sok ideig megmarad. Ez utóbbi újabb fejlődésnek is indulhat, mert szükség van reá és hasznot hajt. De az Ecsedi-lápnak sajátszerű külön élete, külön természetrajzi világa nemsokára megszűnik vagy nagyon szűk körre szorul, mert az emberi szorgalomnak, tudománynak és munkának lelke lebeg máris e vizek fölött. 3. Luby Margit Ecsedi-Iáp környéki néprajzi gyűjtéséből

58 a. A lápi jószágtartásról A jószág járt a lápon. Nem kaszálták annak a széleit. Szarvasmarha, ménes ódalfélig járt és volt benne a vízben. Hogy útja legyen a jószágnak kirónázták, vagyis kivágták útjából 56 kas, varsa, tapogató: halászeszközök 57 csík: főleg mocsaras vidékeken gyakori halfajta "

s Luby Margit (1885-1976) néprajzkutató, tanár. Budapesten tanítóképző intézeti oklevelet szerzett 1919-ben. A budapesti Erzsébet Nőiskola polgári iskolai tanárképző gyakorló iskolájának tanára 1923-1928 között, a kereskedelmi iskolai tanügyi igazgatóságnak munkatársa, majd igazgatója 1928-tól 1943-ig. Elsősorban szülőföldje, Szatmár megye falvaiban végzett néprajzi kutatásokat. A Láp világa című néprajzi feljegyzéseinek kéziratát a mátészalkai Szatmár Múzeum őrzi. A Láp körül és a Szamos bal partján fekvő 18 község közül kilencben végzett 1953-1958 között gyűjtőmunkát. Ebből a hatalmas, 5490 oldalnyi anyagból készült válogatás 1976-ban jelent meg Olyan világ volt... címmel.