Fazekas Rózsa - Kujbusné Mecsei Éva: Mindennapok Szabolcs és Szatmár megyében a XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 18. (Nyíregyháza, 2000)
TERMÉSZETI KÖRNYEZET
2. Élet az Ecsedi-lápon a lecsapolás előtt Sem erdő, sem tó, sem a leggazdagabb tenyészetü föld sem táplál annyi állati és növényi életet, mint a láp. A legkülönbözőbb fajtájú víziszárnyasok ezrei lepik el és találnak benne életet. A vadliba, a közönséges vadlúd, a vadkacsáknak és gémeknek összes hazánkbeli fajai, a kócsag, a lápi sas, a nádi ölyv és nádi veréb terített asztalt találnak benne. A netalán közelgő vadásztól hangos visongatással óvja őket a sirály és a bíbic, madártársainak őre és figyelmeztetője. A madarakhoz és fészkeikhez be-belopóznak a szárazi ragadozók is: a farkas, róka, görény, míg a vidra a halakra leselkedik. A néhol tiszta, néhol iszapos vizet zsombékok, a levágott és leégetett nádtorzs között kígyó, béka, mocsári halak, vízibogarak, csodás szömyalakú férgek, piócák elevenítik meg, míg a légy- és szunyogfajták pusztítását a különböző vízi pókfajok lesve, levegőben ereszkedve, vízen korcsolyázva, a nádast körülhálózva végzik, de amint az esték mutatják, kevés látattál. A sűrű nádasok és gyékénysás mellett a lápot a legkülönbözőbb vízinövények, páfrány, vízitök és mindenféle lápi hínárnövények indázata borítja, részint a víz fölött, részint a vízben zöldellő kövér levelekkel. De az emberről sem feledkezik meg a láp. Az ember is, ahol élet és tenyészet van, akármi módon kiveszi abból a maga részét. A láp már kora tavasszal, korábban, mint a mező, megnyitja kebelét. Már kora tavasszal hosszúra nő a víz alatt, az úgynevezett locsogom 54 , vagy egyszerűen locsogó, amelyet a gazda a láp szélein térdig vagy övig vízben állva kaszál le, és amikor a víz fölveti, csónakján, mint a friss sarjút összegyűjti s hazaviszi. Ez a láp első szénája, a jószágnak első kedves tavaszi friss eledele. Amint pedig a láp tavasztól kezdve nyárára apadni kezd, ráhajtják a szarvasmarhát. Reggeltől estig benn van a jószág a lápon, csapást törtet magának a nádasban, meggázolja a sást, lelegeli a zsombék 55 füvét és az apró hajtásokat, segít az embernek irtani és behatolni a láp belsejébe. Lassanként apad a víz; a csónak csak a csíkásznak és halásznak kell; hozzáférhetőbbé válik a láp gazdag televényföldje. Az emberi szorgalom ráteszi kezét, és a hátasabb helyeken a nyár vége felé olyan tengeritáblák fizetik vissza a fáradságot, amilyeneknél különbet az Alföld legtermékenyebb síkja sem tud fölmutatni. Az alantibb részek zsombék-buckái, bár némi fáradsággal, egyikről a másikra lépve száraz lábbal járhatók. Az ilyen réteket kék nefelejcs borítja. Míg másutt a patakok partjain, a rétek szélein keskeny szalagot vagy szegélyzetet alkot e kedves kis virág, itt óriás szőnyegként nagy területeket borít be, és csak a nádasok lábánál szűnik meg. Általában az utóbbi években a nádasokat és némely vizenyős laposokat kivéve nyár végén az Ecsedi-lápot majdnem száraz lábbal lehet bejárni, az ingó lápok elülnek, a tavasznak és ősznek nyüzsgő állatvilága megcsappan, és a vastag tele vényföldnek buja termése előre láttatja azt a nem nagyon távoli időt, midőn az Ecsedi-láp környéke és belseje a leggazdagabb gabonatermő vidékek közé fog tartozni hazánkban. 54 locsogófű: a pázsitfűfélékhez tartozó, vizek mentén termő, takarmánynak jól használható növény 55 zsombék: ingoványos, lápos, vizenyős lapályból itt-ott kiálló gyepes hant, domb
