Fazekas Rózsa - Kujbusné Mecsei Éva: Mindennapok Szabolcs és Szatmár megyében a XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 18. (Nyíregyháza, 2000)
ÉLETMÓD
sokat olvas, legkedvesebb mulatsága ez. Én most már régen csak keveset szoktam olvasni, s ekkor is többnyire német vagy francia könyvet, hogy el ne felejtsem e nyelveket, miket beszédbe úgyse gyakorolhatni itt e tájon; legfeljebb Marival beszéltünk együtt németül, de ezen beszéd csakhamar magyarrá változik, mert mikor valakinek beszédét hozzuk fel, mit ö magyarul monda, mi tulajdon szavait akarván elmondani, ezt természetesen magyarul kell tennünk, erre a felelet ily nyelven következik, s figyelmeztetnünk kell egymást, hogy ismét németre térjünk vissza. Pedig csak nem akarnók elfelejteni, mire jó szülőink oly drágán taníttattak bennünket, ők oly nagyon akarták mindég, hogy mi a nevelőben mindenképp nevelődjünk. Mily hálátlanság volna tőlünk, hát nem igyekezni rajta, hogy ne felejtsünk! * December 1-sőjén, 1844. Ma Bulwer"" Maltraversjét olvastam ismét. Valahára ma megint hozzájuthattam e kedves könyvemhez, valahára annyi idő, annyi sok hetek múlva. Nem is tudom hamarjában hány hónapja, de igen régen olvasom már e könyvet, melynek minden lapján új meg új gyönyört és elragadtatást találok, melynek minden sorából oly felséges gondolatok szólanak. És mégis oly ritkán veszem elő Maltraverst. Azok, kik engem oly nagy olvasónőnek, oly könyvbúvárnak hisznek, kik nem tudják az én környülményeimet, nem hinnék ezt, ha mondanám nekik. Hadd ne higgyék, már megjöhettem benne, hogy hiába bánok ilyeneket. Egész nap varrok, vagy más dolgokat végzek a ház körül, s csak késő estve hagyok fel azokkal, mikor már nem láthatni; este pedig az egész család együtt ülünk, én varrok vagy kötünk, s két vagy három este hetenként hírlapot olvasunk, valaki közülünk fennhangon, és csak vasárnap találkozhatnám Maltraverszszel, de ekkor vagy idegenek jönnek hozzánk, vagy a lányok, kikkel ismét többnyire az egész nap eltelik. Mióta Maltraverst olvasom szinte vágyakozom a vasárnapokra. * 1843. április 5. Igen gyönyörködöm a vászonmunkában, ha valamit dolgoznak körülte oly nagyon örömest szeretem nézni, s szeretném is minden munkáját megtanulni. Már a fonásban sok előmenetelt tettem, s a télen majd mindég fontam esténként, s gyakran nappal is. Szűni is tudok egy kicsit, de az idén jobban megtanulok. Most a fonalat tekertetjük gombolyagba, s én ma igen gyönyörködtem abban, mi sebesen halad e munka. Az is a szép e vászonmunkában, hogy láttatja van a dolognak igen hamar, s hogy mindjárt érzi az ember, hogy nemhiába fáradott. És osztán látni az összetürt kész vászondarabokat, s gyönyörködve sok darabban, s tudni, hogy e vagyont gondoskodásunk s sokban munkánk után bírjuk, valóban szint' oly öröm a gazdasszonynak, mint a gazdának, ha asztagjai 291 előtt áll. Bulwcr-Lytton. Edward George lord ( 1803-1873) angol író, 1858-ban gyarmatügyi miniszter, 1866ban lordi rangra emeltek. Tagja volt az 1832. évi választójogi reformot végrehajtó parlamentnek. Felajánlották neki Görögország királyi koronáját, de nem fogadta el. 291 asztag: szabadon tárolt gabona kévéiből rakott, szabályos alakú, magas kazal
