Fazekas Rózsa - Kujbusné Mecsei Éva: Mindennapok Szabolcs és Szatmár megyében a XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 18. (Nyíregyháza, 2000)

ÉLETMÓD

* 1842. január 11. Most mi Marival fonókába szoktunk estve egymáshoz járni. Az estve is együtt voltunk. Ilykor igen jól elmulatgatjuk magunkat, beszélgetvén leginkább nevelőbei i időnkből, s közbe-közbe nagyot percengetvén orsónkat. A fonást mind a ketten nagy szenvedéllyel tesszük, mivel a gazdasszonyság fő-fő ágának tartjuk, s igen jól szeretnők tudni. Nekem valahogy jobban is megy a fonás, ha együtt tesszük. * 1843. április 1. 0, mi nagy károm volt ma! Virágaimnak egyik legszebbikét, egy bimbós violát, amit én oly nagy és szíves gonddal telelék, s melynek virágát oly igen vártam, egy harapással megette egy tinó. Ez ostoba állat nem tud másként gyönyörködni a tavaszi zöldbe, csak ha megeszi. Megsirattam szép teljes violámat. Apám ezt látván igen megbosszankodott rám, s monda, hogy nekem már más nagyobb dolgokra kellene ügyelnem, másokért aggódnom, s hogy hagyjam más tárgyra búvamat. 0, apám nem is képzeli, hogy a sok más nagy dolgok mellett, mily kedves nekem a virág, talán szinte oly kedves nekem a virág, mint neki a gyümölcs. Nálunk csak Guszti szereti még úgy a virágot, mint én. Mi sokban szimpatizálunk. János bácsi hozott vagy 30 rozmaringoltást nekem az elébb, kárpótlásul az én kedves violámért. 1843. május 23. Most mindég a kertben dolgozom, egész szenvedélyem a kertészkedés. Nagyon örülök, mikor kertemet tisztán láthatom, s mikor látom, hogy serdülnek a virágplánták az én ápolásom után. * 1843. március 27. Az eső úgy szakad, mintha célja volna mindent elseperni, s megfosztani a szegény népet a reménytől is a jobb jövendőre. Mily nagy mennyiségben terült el ez a víz-elem, amiből oly sok kár és haszon is támad. Különös, semmi sem élhet el nélküle, s oly sok elhal benne. így magamban sok mindenféle jut eszembe most. S végtére is, mily kiállhatatlanul megunnám magamat, így magamban, így vasárnaponként néha, ha nem tudnám magamat elfoglalni. Most este lesz, s unalom nélkül folyt le ez a nap is. Milyen soktól hallom mondani: de unalmas, hosszú ez a nap! Bárki mit mondjon is, igen jó, ha az embernek van elfoglaltatása, s ha tud valamit, és megérzi a szépet, és nem nőtt úgy fel, mint az állat, aminek csak önmagára van gondja, s nem oly műveletlen, hogy ne találja fel jól önmagával magát. Mennyi sok szép órát és elszóródást és vigasztalást köszönök én csak a német nyelvnek is. Édes jó szüleim de sokat is köszönök én nektek!