Fazekas Rózsa - Kujbusné Mecsei Éva: Mindennapok Szabolcs és Szatmár megyében a XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 18. (Nyíregyháza, 2000)

TERMÉSZETI KÖRNYEZET

csak homokdombok, völgyek s nyíres erdők s szőlők szakítják félbe, de kelet felé a Krasznát, majd a Szamost elérvén egész a Tiszáig, ettől nagyon különböző gazdag növényzetű vidéket találunk. Szatmár városán túl pedig az emelkedettebb földön szép szőlőhegyek, századoktól álló gesztenyés erdők, majd messzire kékellő bikkes bércek, a kies völgyekben sebesen zuhogó patakok gyönyörködtetik a szemet. Általában Erdőd, Erdőszáda, Nagybánya, Szinérváralja s az Avasság (a nagybányai járásnak északi része 16 helységgel, mely hajdan a szatmári királyi várhoz tartozott) környékei, honunk legkiesebb, legbájolóbb vidékei közé sorozhatok. Legtermékenyebb vidék Nagykároly környéke le az Ér mentiben, Szatmártól felfelé a Kraszna és Szamos köze, végre az egész Szamosközi járás, melyek összesen a megye összes földterületének egy jó harmadát foglalják el. Nagykároly környékén, az Ér és Kraszna mentiben porhanyós fekete kertiföld kevés homokkal vegyítve találtatik, a Szamosközi járás földje már kemény fekete vagy sárga agyag, nehéz szántású, de igen szép tiszta búzát gazdagon terein. A túrháti helységek határai soványak, fejér agyagosak vagy homokosak, s erős trágyázást és munkát kívánnak. Egyébiránt az egész vidéknek az árvizek felette sok kárára vannak. A Túr soványító iszapja a legmunkásabb földmívelő iparkodását is tönkrejuttatja. A Nyírség, mely a Nyíri járásnak 2/3, a megyének 1/4 részét teszi, homokdombokból és völgyekből áll, hol a föld kevés kivétellel csak rozsra, tengerire, lenre, dinnyére kedvező, azonban szőlőtőkéket és szép nyíres erdőket táplál, de zsombékos s mocsaras helye is sok. A Nagybányai járásnak nyugati s északnyugati része, továbbá Erdőd, Beitek környéke, melyek a megyének összesen egynegyedét teszik ki, a tulajdonképpeni borvidék, hol a gazdaság főképp szőlőhegyekben áll, földje néhol, mint a szatmári hegy környékén, annyira kemény, hogy sokszor a bort ásott gödrökbe öntik. Különös, hogy ez utóbbi vidéken, a szőlőhegyen sem forrást, sem kutat nem találni. Legterméketlenebb vidéke a megyének a Máramaros bérceivel szomszéd hegyes tájék, továbbá, az úgynevezett Bikkalja, Közép-Szolnok s Kővár felé. Itt a föld agyagos, köves, sziklás, szántásra kevéssé alkalmatos, hanem a természet e hiányt, a rengeteg bikkes erdők, s Máramaros és Kővár szomszédságában gazdag ércbányák által pótolja. Levegője a megyének a hegyes részen felette egészséges és tiszta, de a síkságon a sok mocsárok s árvizek miatt nem dicsérhető. Éghajlata általában szelíd és meleg annyira, hogy még Nagybánya vidékén is — a máramarosi bércek alatt — szőlőhegyek s gesztenyés erdők szemlélhetők.