Fazekas Rózsa - Kujbusné Mecsei Éva: Mindennapok Szabolcs és Szatmár megyében a XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 18. (Nyíregyháza, 2000)

INFRASTRUKTÚRA

V. MŰVELŐDÉSI ÉS SZÓRAKOZÁSI INTÉZMÉNYEK 1. A nagybányai vándorszíntársulat (1796) Mily kedves látnunk, hogy a múlt század kezdetétől fogva, a nemzeti ébredés évtizedei­ben, ugyanazoknak az eszméknek, vágyaknak az erjedése megy végbe ebben a szélső­keleti városkában, a világtól elzártan, mint az ország központjában vagy nyugatán. Ugyanazok a hevületek rezegnek végig itten is. Ennek a nemzeti feleszmélésnek egyik első jele 1796-ban, éppen száz évvel a festők megjelenése előtt, egy magyar vándorszíntársulat alakulása Nagybányán, ugyanakkor, amikor Pesten és Kolozsvárt is az első megmozdulások történtek ez irányban. Egy „Magyar Jádszani akaró Társaság" nevében bizonyos Nagy János kérvényt nyújt be a tanácshoz engedélyért és megfelelő helyiségért. Ez a „Nagybányai Jádszó Társa­ság" meg is alakult a tanács engedélye szerint, statútumokkal s azzal a kikötéssel, hogy az egyes előadások után „a szegények Cassájába menendő taxa meg fog határoztatni". Ez időben s így kezdődött tehát Nagybánya színházi élete, s már a XIX. század húszas éveiben a vándortársulatok révén nagy lendületet vett és egészen kiszorította a vándor német színészeket. Azóta a vándortársulatok színvonala, stílusa változott, de ez a város színházi igényeit, bár később felszerelt állandó színpadja is épült, csak idényszerűen elé­gíthette ki. Némi kárpótlást jelentett ezen a téren, hogy a rövid színházi idények kereté­ben régebben sokszor volt alkalma a város közönségének nagynevű színművész vendég­játékát élvezni. A pesti Nemzeti Színház művészei jól ismerték Nagybánya nevét: itt született nagy pályatársuk, Lendvay Márton' 32 , akire szülővárosa oly büszke volt, hogy díszpolgárul választotta, később szülőházát emléktáblával jelölte meg, majd a század vé­gén köztéri szobrot emelt neki. 2. Nyíregyháza tanácsülésének 1869. november 16-i határozata az állandó színház létrehozásáról E város előrehaladásának és népe művelődésének gyámolítása céljából egy e helyen lé­tesítendő állandó magyar színház eszméjét karolta fel a tanács, hogy tudniillik ezen lé­tesítendő intézet által mind az ily nemesebb mulatságban üdvét találó míveltebb vidéki­eknek vonzalma maradandóbban idefűzessék, mind a nyári kemény mezei munkában ki­fáradó saját népünk — legalább a téli időszak alatt —, a szegénység és elaljasodás ör­vényébe ragadó kocsmai dorbézolásoknál itt különb mulatságot is találjon, s mind álta­lában a város polgársága ezen célba vett intézet gyakoribb látogatása útján, amidőn tud­niillik az emberek kerülendő hibái és utánzó erényei eleven példákban tüntetnek bírálat alá élvezetdús szórakozás mellett, egyszersmind ízlésre és érzésre nézve is pallérozó kö­zeli életiskolát nyerjen. 132 Lendvay Márton (1807-1858) nagybányai születésű színész. Fia, Márton (1830-1875) szintén színész.

Next

/
Thumbnails
Contents