Fazekas Rózsa - Kujbusné Mecsei Éva: Mindennapok Szabolcs és Szatmár megyében a XIX. században - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 18. (Nyíregyháza, 2000)
INFRASTRUKTÚRA
mi szorosabb egybefüzetése céljából pedig Debrecen városát, mint mellyel nemcsak városunk s vidéke, de az egész kerület, sőt a szomszéd kerületek is nagyrészint csaknem kizárólagos kereskedési viszonyban állanak, az ország és egész birodalom kereskedési fővárosaival legközelebb a szolnoki vaspályának arra vezetés útján áldást hozólag egybeköttetni méltóztatnék, minek bekezdtével városunk piaca is mind a vidékre nézve még nagyobbszerü működést, s azáltal tetemesb vagyonbeli jólétet fejlesztő, mind pedig a magas kormány irányában is jelentékeny hasznokat hajtandó virágzásba hozattatik. 6. Krasznai Péter a sártengerré váló ököritói utcákról (1854) Október hó vége felé az anyósom [Bodó Lászlóné] által ajándékozott három gönci hordó 98 bort hazaszállítanom sikerült, már akkor is elég esős időben. Megeredtek az egek csatornái és úgy feláztatta azt az agyagos talajt, hogy majdnem lehetetlen volt még a faluból is kimenni lószekérrel, hát otthon ültünk. Nappal csak el tudtunk egymáshoz gázolni a sáron, a bérlőm otthagyott az udvaromon egy kazal 4-5 éves sasos réti szénáját, lehetett 10-12 szekérrel, azt mondta, hogy nem érdemli meg a költséget, hogy onnét elszállítsa, hát abból gátat rakattam az utcán át a pap szomszédom kapujáig, és azon jártunk egymáshoz és Kormos Ferihez, akinek Fülpösön lakó sógora, Fóris István '48-as bajtársam is majdnem mindennap átcsónakázott hozzánk, és így mi, férfiak el-eltarokkozgattunk [elkártyázgattunk], de bizony az asszonyoknak sok unalmas napjai voltak. 7. Szekéren a Szamos töltésén Ököritó és Kocsord között (1854) Hogy mily nehézségekkel kellett megküzdenie annak, kit végzete arra kényszeríted, hogy azon a járhatlan úton is valahová múlhatlanul elutazzon, arra nézve éppen ezen évben december hóban felmerült esetet nem látom [Krasznai Péter] érdek nélkülinek felemlíteni. Jelesül, december hó 3-án egész tervszerűen kikészültünk Kocsordra Borbála estéjére. Minthogy az öreg pap lovagolni nem szeretett, szekerén úgy, hogy összefogattunk kettőnk lovaiból hatot egy könnyű szekérbe, és egyik kocsis a lovakat nyeregből hajtván, a másik ásó és vasvillával az első ülésen foglal helyet avégett, hogy amikor a kerekek a ragadós sárral úgy betapadnak, hogy a lőcs 99 és oldal között már nem fordulhat, leszáll és letisztítja a kerekeket, hogy azután tovább indulhassunk. Ily módon az utazás hosszadalmasnak mutatkozott, tehát a falu nyugati vége felé leszálltunk és gyalog mentünk a Szamos töltésén a fél mérföldnyire [4,18 km] eső Uray-tanyáig, ahová elég korán megérkeztünk, de mivel a két cseléd a szekérrel még fele úton kínlódott, azok megérkezéséig bementünk a tanyára, hol borozás közt vártuk a szekeret, de bizony az estefele érkezett meg, s így délelőtt 10 órakor indulván, fél mérföldet 6 óra alatt tett meg, gönci hordó: bormértek Tokaj-Hegyalján, a kereskedelemben 136 liter lőcs: szekéralkatrész, a szekéroldal felső részét tartja úgy, hogy az alsó végével a tengely külső részére támaszkodik
