Pók Judit: Bereg vármegye 1782–1785 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 13. (Nyíregyháza, 1999)

A "Vannak-e szilárd épületek?" kérdésre feljegyzik a templomokat, kolostorokat, a vármegye épületeit, a kastélyokat, nemesi kúriákat, csárdákat, erősebb házakat. A templomok esetében néha közlüt, hogy kálvinista, a többi felekezetet általában nem tüntetik fel. Néha a templomot körülvevő falról is említést tesznek. A vizek leírásának igen nagy jelentőséget ad az, hogy a nagy természetátalakító munkák (folyamszabályozás, lecsapol ás) előtti ősi állapotokat rögzíti. Nyomon követhetjük a legnagyobb folyókról a névtelen patakokig minden vízfolyás szélességét, mélységét, sodrását, a meder változását, az áradást, az árterület alakulását, azaz olyan információkat szerez hetünk, amelyek a térképről nem olvashatók le. A hadsereg felvonulása szempontjából az átkelőhelyek igen nagy jelentőséggel bírnak, ezért a leírásban is igen gondosan feljegyeznek minden hidat, révet, gázlót, kompot. Az erdők leírásakor beszámolnak annak kiterjedéséről, arról, milyen fajta fákból áll, sűrű, vagy ritka, vannak-e cserjések, bozótosok, mocsarak, ingoványos részek benne, hol megy út, vagy ösvény, hogyan lehet átjutni rajta. Majdnem minden településnél leírnak valamilyen mocsarat, tavacskát, pocsolyát, jelezve azt is, hogy ember és állat, vagy csalt állat számára jó-e a vizük. Az állandóan meglévő mocsarakon kívül megemlítik azokat is, amelyek nyáron kiszáradnak. Egy részült állandó mozgásban van, lefolyása is van, némelyik malmot hajt. Van, amelyiket nád növi be és járhatatlan, van, amelyik csalt száraz évszakban, van, amelyük mindig járható. A mocsarak mellett gondosan feljegyzüt a rétek és a legelők ininőségét is, azaz szárazalt, vagy vizesek, ha ki vannak téve az áradásnak, altkor miitor száradnak ki (tavasszal, nyáron, vagy sohasem), részben, vagy teljesen járhatók, vagy járhatatlanok. A hadsereg menetelése szempontjából nagyon fontosalt az utak, ezért nagy hangsúlyt fektetnek részletes leírásukra. Megkülönböztetnek országutat, műutat, postautat, közönséges, mezei, erdei, falusi, fahordó utat, ösvényt. Jelzüt, hogy jó állapotban vannak, vagy tönkrementek (kátyúsak, gödrösek), milyen a talajúit (agyagos, homokos, szilárd, puha), mindig, vagy csak időszakonként járhatók, nehezebb, vagy könnyebb járművek számára alkalmasalt, forgalmasalt, vagy alig használtak, a nehezebb szakaszolton vannak-e hidak. Néha tanácsot is adnak, melyiket célszerű igénybe venni, esetleg kell-e kerülni. A környező hegyek, uralkodó magaslatok leírásakor azokat jegyzüt fel, amelyekről messzi tájat lehet belátni, uralni lehet a környéket. Az utolsó, a megjegyzések rovatban olyan történelmi, régészeti és egyéb adatoltat közölnek, amelyekre az előző kérdésekben nem tértek ki. Ezt a kérdőpontot azonban ritkán töltötték ki. Az első katonai felvétel ismertetésével e forrás sokrétűségére, páratlan gazdagságára, nagy jelentőségére, ugyanakkor különlegességére szerettük volna felhívni a figyelmet. Mivel katonai céllal jött létre, ezért katonai jellege meghatározó, ugyanakkor a nagy méretarányú térképszelvények és a leírás adatgazdagsága tág lehetőséget nyit történeti, helytörténeti, hidrográfiai és más geográfiai, közlckedésföldrajzi, településtörténeti, archeológiai és sok egyéb kérdés vizsgálatához is. Kötetünkben, amelyet a már megjelent Szabolcs és Szatmár megyei térképalbumaink folytatásának tekinthetünk, a történeti Beregre vonatkozó térképszelvények kicsinyített másolatait — a hozzájuk tartozó leírásokkal együtt — adjuk az érdeklődők kezébe, remélve azt, hogy

r ezzel további kutatásokhoz nyújtunk segítséget. BEREG VÁRMEGYE A 18. SZÁZAD VÉGÉN A történeti Bereg megye 18. század végi vázlatos földrajzi képének megrajzolásához igen kevés forrás áll rendelkezésünkre. Lehoczky Tivadar alapműnek tekinthető három kötetes monográfiáján kívül az első katonai adatfelvétel ún. országleírása és térképszelvényei voltak leginkább segítségirnkre e vázlatkészítés során.

19 Bereg vármegye határai természetes határolt, észak-keleten a Beszltid láncolata nemcsak a megyét, hanem hazánkat is elválasztotta Galíciától. Máramaros megye határán havasok tömege emelkedik, Ugocsa felé a Borsóvá folyó, Szatmár és Szabolcs felé a Tisza, Ung felé pedig a Latorca, a Sztára és szintén hatalmas hegygerincek képezték a határt. Két nagy tájegység, a síkság és hegyvidék, élesen elvalik egymástól. A két földrajzi egység különbözősége tükröződik a települések szerkezetében, meghatározza a gazdálkodást is. A sütságon a legalacsonyabban fekszik Hetyeii; a tengerszint felett 104méteren, a megye legmagasabb pontja a Sztoj bérc pedig 1679 m. A Munkácstól délre elterülő „gyönyörű és áldott rónaságon" jó bor és jó búza terem, míg a havasolt lábánál legfeljebb zab és burgonya.

20 19. Lehoczky Tivadar: Beregvármegye monographiája. I-III. Ungvár, 1881. Megjegyezzük, hogy Beregszászon 1994-ben újra kiadták e művet. Nem állapítható meg. hogy Bél Mátyás Notitia Hungáriáé novae historico geographica e. tervezett nagy munkájában a Bereg megyéről szóló leírás elkészült-e. Valószínű, hogy voltak innen is adatai, amelyeket Laurentsik Keresztély munkácsi plébános 1820 körül kiegészített. Erről bővebben lsd. Balogh István: Bereg megye leírása. In: Szabolcs-Szatmár Megyei Ilelvtörténetírás V-VT. Nyíregyháza, 1985. 9-70.

o. A Borovszky Samu által szerkesztett vármegyei monográfiák sorából hiányzik Bereg megye. 20. Lehoczky Tivadar: Bereg vármegye monographiája. (A továbbiakban Lehoczky.) I. köt. 12. o.