Pók Judit: Bereg vármegye 1782–1785 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 13. (Nyíregyháza, 1999)
A síkság A domborzat meghatározza a településformákat is. A sütságon a török hódoltságtól megkímélt középkori eredetű falvait jellemzőek, ezek orsós-főutcás útifalvak: gyakran egy (fő)utca mentén szalagtelkek sorakoznak (Kerecseny, Harangláb, Badaló, Csaroda, Táltos, stb.). A Szemye mocsár szélén gorondokon és irtásokon települt Bereg község, Beregújfalu, vagy például Tarpa a halmaztelepülés igen ritka példája nemcsalt Beregben, hanem az egész Felső-Tiszavidéken. A folyók árterületén keletkezett települések külső alakját gyakran befolyásolja maga a folyó. A falvak az árm entes szinten, az övzátonyolton, vagy gorondokon és hátakon települtek meg, ez a hidrográfiai helyzet pedig tömörülésre késztet. 21 Bereg megye nagyobb folyói mentén (Latorca, Borsóvá) és a beregi Tiszaháton is aprófalvak a jellemzőek, melyek viszonylag sűrűn érik egymást, szemben a hegyoldalalton nagy területen, szétszórtan elhelyezkedő településekkel. A falvak peremvonala gyakran a part ívét követi, például Kerecseny, Gergelyi és Ugornya a Tiszáét, Szent mi klós a Latorcáét, Borsóvá az azonos nevű folyóét. A Nyírség Naménynál benyúlik a beregi síkságba is, de hamarosan a talaj kötöttebbé válik. A sütságot tagoló nagyobb vizek közül a Tisza Csetfalvánál lép Bereg megyébe. Általában 150-180 lépés széles, 8-10 öl 22 mély, medre homokos, partja magas, sodrása nagy, vize mindenütt iható. A meder többször is változott, számtalan holtág, morotva kíséri a folyót, például a Tivadar, Gulács melletti szakaszon. A katonai leírás szerűit ezek mélységüket és szélességüket tekintve is ugyanolyanok, mint maga a folyó. A Tisza az év során többször árad, olyankor igen nagy területeket önt el. A tavaszit az ungi, máramarosi és az itteni hegyvidék hóolvadása vált21. Prinz Gyula: Magyarország településformái. Magyar földrajzi értekezések. III. Bp. 1922. (A továbbiakban Prinz) 4 o^ 22. 1 bécsi öl = 6 bécsi láb = 1,89(3 m. ja ki. Nyáron pedig az ezekben a hegyekben szokványos nagy esőzések, felhőszakadások a hatalmas zöldár hullámait zúdítják lefelé. „Ez az áradás néha, mint éppen ebben az 1784. évben, 16 napig is eltart. Ilyenkor a forgalom megszűnik, még a falvakban is csak csónakokkal lehet közlekedni. "" 23 Az őszi áradás kisebb, nem olyan veszedelmes, előfordul, hogy el is marad. Az első katonai adatfelvétel idején (1782-1785) a Tisza egyes szakaszain már épültek gátak, ezeket azonban a víz újra és újra elsodorja, több helyen átszakítja, mert túl gyengéit. A Tiszát sűrű, nagy erdőségek kísérik, sőt árterén gyümölcsösök is előfordulnak, mint például Gulácsnál. Az első adatfelvétel szerint a Szatmár Beregi sütság 50-60%-át borították erdők. 24 A Tisza egy rövidebb szakaszon folyik csupán Beregben a déli határát érintve. A Latorca azonban szinte az egész megyét keresztülszeli. A Beszltid hegységben, Laturka felett 789 m magasságban ered, itt azonban még csalt jelentéktelen hegyi patak, Pasziltánál viszont már szélessége 60-100 lépés, partja meredek. A Bél MátyásLaurentsik Keresztély féle leírás szerint sokféle halban gazdag, forrásvidékén kiváló a pisztráng, megél benne a menyhal, a márna, a keszeg, a ponty, a csuka. Vízgyűjtő területe igen nagy, patakok, erek sokaságát veszi fel: Rosztoka, Verbiás, Szlaulta, Abránka, Vicsa, Szvalyovka, Pinye, Sztára, hogy csak néhányat említsünk. Áradáskor elönti a környéket, olyankor például Cserlenónál az egész falu vízben áll. Az ártéren a közlekedés nehézkes, az áradásból visszamaradó mocsarak, sáros, kátyús, vízmosásos utak nehezítik, mindez növeli a víziút fontosságát. Lehoczky Tivadar említett művében azonban még 1886-ban is arról panaszkodik, hogy a Latorcát még mindig nem tették alkalmassá, hogy olcsó közlekedési eszköz legyen. Igaz, hogy a hegyek között sziklás, kanyargó medre ezt nem teszi lehetővé, Mun23. Bereg vármegye leírása. Nyíregyháza, 1994. 59.o. 24. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye Monográfiája I. köt. Szerk.: Cservenyák László. Nyíregyháza, 1993. 17.o. kacstól azonban könnyen hajózható lehetne. 25 Nemcsalt a Latorca, hanem általában a folyók mentén a közlekedést a fentieken túl megnehezíti a hidalt állapota, ill. hiánya. Beregben, ahol vannak is, kizárólag csak fahidalt, és csak a nagyobb helységeknél szilárdalt aiinyira, hogy az áradásoknak ellent tudjanak állni. A felvétel Munkácsnál említ példáid egy nagyon jól megépített fahidat. Több helységnél azonban semmilyen sem található, jó esetben legfeljebb egy komp vehető igénybe (Podhering, Kölcsrn), egyébként a gázlólton lehet átkelni. Kőhidaltat Lehoczky 1886-ban is csalt a podheringi-vereckei postaúton említ 26 . Ahhoz, hogy valóban az olcsó közlekedést szolgálja a Latorca, szabályozására lett volna szükség. Munkácstól kezdődő szakaszára vonatkozóan számtalan terv született (az első még 1730ban), semmi említésre érdemes munkálat sem történt azonban egészen 1875-ig, amikor is az éppen megalakult Bereg megyei Folyamszabályozási és Ármentesítési Társulat a nagyobb Bereg megyei vizelt (így a Latorca) szabályozását tűzte ki feladatul. 27 A síkságon megemlítendő következő nagyobb folyó a Borsóvá, amely Máramarosból érkezik, Lukovánál ér Bereg megyébe. Borsóvá helységnél két ágra szakad, főága Várinál a Tiszába torkollik, a másik Beregszászon át kelet felé folyik. Szélessége 30-70 lépés között változik, mélysége 6-8 öl. Kárász, márna és kecsege fordul elő benne, sőt rákokban is igen gazdag. 28 Zsombéltos, ingoványos rétek, kisebb-nagyobb mocsarak sora kíséri, melyek jó része soha nem szárad ki, mert áradásaival állandóan táplálja őket. A mocsaras talaj következtében az utalt nehezen járhatók, áradáskor inkább az országutakat tanácsos igénybe venni, bár a rajtuk lévő rossz kis fahidalt sem könnyítik meg az utazó dolgát. A Borsóvá helységnél feljegyzett masszív, szilárd fahidak kivételnek tekinthetők. Kovászónál például csak egy komp van a Borsován, az is csalt könnyű járművek számára alkalmas. 25. Lehoczky I. 35.o. 26. U.o. 24.0. 27. U.o. 37.0. 28. Bél Mátyás-Laurentsik Keresztély: Bereg megye leírása. In: SzabolcsSzatmár Megyei Helytörténetírás V-VL Nyíregyháza, 1985. (Továbbiakban: Bél M.-Laurentsik K.) 16.o.