Pók Judit: Ugocsa vármegye katonai leírása 1782–1785 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 16. (Nyíregyháza, 1998)

A nagy Túr erdő Szatmárból nyúlik át Ugocsába, Bökénynél (XXIX. col. 11. sect.) szálas tölgyfákból áll, sűrű bozót növi be. Mivel a Tisza és a Túr minden tavasszal elárasztja a környéket, annyi a mocsár, a talaj annyira nedves, hogy még könnyű szekérrel is alig-alig lehet előrejutni. Másutt, mint Tekeházánál (XXX. col. 8. sect.), ritkul az erdő, a tisztásokon rétekkel, sőt szántóföldekkel találkozunk. Szászfalunál (XXX. col. 8. sect.) hasonlóképpen, a lakosok szénát is szoktak kaszálni benne. A hegyvidéken a sziklás, meredek hegyoldalakat szintén sűrű erdőségek borítják. Ezek az erdei utak is próbára teszik az utazót, gyakran csak ösvényekről lévén szó tulajdonképpen. A Kirva (XXXI. col. 7. sect.) és Királyháza közötti út is inkább csak egy ösvénynek mondható, amit csak legnagyobb szükség esetén tanácsos igénybe venni, és akkor is legfeljebb kis ökrös szekérrel. A legtöbb településnél leírnak valamilyen mocsarat, tavacskát, pocsolyát, az állandóan meglévő vizeken kívül megemlítve azokat is, amelyek nyáron kiszáradnak. Egy részük állandó mozgásban van, lefolyása is van, némelyik malmot hajt. Van, amelyiket nád növi be és járhatatlan, van, amelyik csak száraz évszakban, van, amelyik mindig járható. A folyók közül a Tisza áradása hozza létre a legtöbb mocsarat, újabb és újabb kiöntéseivel folytonosan táplálva őket (Tiszaújhely, XXIX. col. 10. sect.) Némely patak esetében is megfigyelhetjük azonban, hogy egyes szakaszain inkább álló, mint folyó víz, például a Szalva Salánknál (XXIX. col. 9. sect.), vagy Verbőcnél (XXIX. col. 10. sect.) többnyire egy álló mocsár, csak hosszú esőzéskor észrevehető a folyása. A Rothadt pataknak (XXIX. col. 9. sect.) már neve is hasonló tulajdonságára utal.