Pók Judit: Ugocsa vármegye katonai leírása 1782–1785 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 16. (Nyíregyháza, 1998)

A mocsarak mellett gondosan feljegyzik a rétek és a legelök minőségét is, azaz szárazak vagy vizesek, ha ki vannak téve az áradásnak, akkor mikor száradnak ki (tavasszal, nyáron vagy sohasem), részben vagy teljesen járhatók vagy járhatatlanok. A hadsereg menetelése szempontjából nagyon fontosak az utak, ezért nagy hangsúlyt fektetnek részletes leírásukra. Megkülönböztetnek országutat, műutat, postautat, közönséges, mezei, erdei, falusi, fahordó utat, ösvényt. Jelzik, hogy jó állapotban vannak, vagy tönkrementek (kátyúsak, gödrösek), milyen a talajuk (agyagos, homokos, szilárd, puha), mindig, vagy csak időszakonként járhatók, nehezebb, vagy könnyebb járművek számára alkalmasak, forgalmasak, vagy alig használtak, a nehezebb szakaszokon vannak-e hidak. Néha tanácsot is adnak, melyiket célszerű igénybe venni, esetleg kell-e kerülni. Az adatfelvevők szerint Ugocsa megyében az országutakra semmi figyelmet nem fordítanak, nem javítják őket kellőképpen, így ezek, a természet segítségét — azaz a száraz időszakokat — leszámítva, nagyon rosszak. Azért e kritikus megállapítás ellenére találunk jó utat Ugocsában is, mint például a Nagyszőlősről Máramarosba vezető országutat, amelynek kemény, szilárd alapja van, és amely mentén egyébként négy csárda is sorakozik az utazó kedvére. Gődényházánál viszont (XXX. col. 8. sect.) minden út rettenetesen rossz állapotban van, mocsarak, pocsolyák tömege szeli át őket, amelyek miatt nehezebb járművel még száraz időben is teljességgel járhatatlanok, vagy Ilonokújfalunál (XXX. col. 7. sect.) olyannyira tönkrementek, hogy könnyű parasztszekérrel is alig járhatók. A hegyi utak általában véve igen fáradságosak, meredekek, és bár a szélesebb hegyhátakon viszonylag jól járhatók, számtalan mocsaras sza-