Pók Judit: Ugocsa vármegye katonai leírása 1782–1785 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 16. (Nyíregyháza, 1998)

te többet és többet hódít el határukból. Mindezek ellenére Ugocsa megye legsűrűbben lakott területe a folyó mente, mivel — mintegy az áradások kártételeit ellensúlyozandó — a visszamaradó zsíros iszap termékennyé teszi a talajt. Az ártéri gyümölcsösök pedig a halászattal, csíkászattal, nádlással egyetemben szintén a lakosság haszonvételeit jelentik. A Tisza mélysége változó, Tekeházánál (XXX. col. 8. sect.) például 2-4 m között van, medre köves, sehol nem lehet átkelni rajta. Áradáskor szinte eléri a helységeket, sodrása azonban itt még olyan nagy, hogy gyorsan leapad. Újlaknál (XXIX. col. 10. sect.) átlagosan 4 m mély, nagyon száraz nyáron azonban leapad olyannyira, hogy itt, a folyó által kialakított szigetnél át lehet gázolni rajta. A Szatmár és Bereg megye határán, a Tisza mellett megtelepült Újlak egyébként, földrajzi fekvéséből következően igen fontos átkelőhely, az itteni komp nehéz szekerek számára is rendszeresítve van. A Tisza vízgyűjtő területe hatalmas, számtalan folyót, patakot, eret vesz fel Ugocsa megyében is. A jelentősebb folyók, mint a Túr, a Borsa, a Batár, vagy a patakok, mint a Bisztra, a Batarcs, a Bilvo, a Hódos, az Ilonok stb. áradás idején teljesen elöntik az egész környéket. A legnagyobb és legveszedelmesebb a tavaszi áradás, amely 2-3 hétig eltart, olyankor az utak feneketlenül sárosak lesznek, a közlekedés lehetetlenné válik, a legalkalmasabb jármű a csónak lesz. Az erdők leírásakor beszámolnak annak kiterjedéséről, arról, milyen fajta fákból áll, sűrű vagy ritka, vannak-e cserjések, bozótosok, mocsarak, ingoványos részek benne, hol megy út vagy ösvény, hogyan lehet átjutni rajta. A folyók mentén hatalmas tölgy- és bükkerdők terülnek el, legtöbbször sűrű aljnövényzettel, úgyhogy szinte járhatatlanok.