Pók Judit: Ugocsa vármegye katonai leírása 1782–1785 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 16. (Nyíregyháza, 1998)

volt Újlakon (XXIX. col. 10. sect.) a sóhivatal háza, mint szilárd kőépület. Ugocsa megyében egyébként — kiváltképp a hegyvidéken — tégla, vagy kőépítmények nem nagy számban fordulnak elő, természetes, kézenfekvő építőanyag a fa. A legtöbb hegyi faluban a házakon, malmokon túl a templomok is ebből készülnek (Komlós, Batarcs, XXXI. col. 8. sect.). A vizek leírásának igen nagy jelentőséget ad az, hogy a nagy természetátalakító munkák (folyamszabályozás, lecsapolás) előtti ősi állapotokat rögzíti. Nyomon követhetjük a legnagyobb folyóktól a névtelen patakokig minden vízfolyás szélességét, mélységét, sodrását, a meder változását, az áradást, az árterület alakulását, azaz olyan információkat szerezhetünk, amelyek a térképről nem olvashatók le. A hadsereg felvonulása szempontjából az átkelőhelyek igen nagy jelentőséggel bírnak, ezért a leírásban is igen gondosan feljegyeznek minden hidat, révet, gázlót, kompot. A vizek nagy mértékben befolyásolták a megtelepülést, az életkörülményeket, sőt gyakran a települések külső alakját is. A helységek az ármentes szinten, az övzátonyokon, vagy gorondokon települtek meg, ez a hidrográfiai helyzet pedig önmagában tömörülésre késztet. A lejtőkön szétszórtan elterülő hegyi falvakkal szemben a folyó mentiek kisebb területre koncentrálódnak, következésképpen legtöbbször halmazos szerkezetűek. Ugocsa megye legjelentősebb folyója a Tisza, amely a hegyvidékről itt lép ki az Alföldre. A még szabályozatlan folyót számtalan kanyarulat, morotva kíséri. Szélessége Farkasfalvánál (XXX. col. 9. sect.) például meghatározhatatlan, mivel több ágra szakad. Bátran mondhatjuk róla, hogy csavarog, áradáskor évente újabb és újabb medreket vájva magának, folyását gyakran változtatja. Ily módon, a helységeket fenyegetve, éven-