Pók Judit: Ugocsa vármegye katonai leírása 1782–1785 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 16. (Nyíregyháza, 1998)

vei azonban hallás után, fonetikusan rögzítették a földrajzi neveket, sőt előfordulhatott, hogy az adatközlő táj szólását vették át, nagyon gyakran kisebb-nagyobb elírásokkal találkozhatunk. A leírás egyébként, azt mondhatjuk, hogy az ország legteljesebb helynévtára, a terepjárás során ugyanis a közigazgatási ranggal nem bíró egységeket, a szórványtelepüléseket, a szállásokat vagy a csárdákat is felvették (például Magyarkomját szállás, XXX.col. 7.sect.). A szomszédos helységektől való távolságot közönséges katonai lépésben mérték, de negyed- (néha ötöd), fél- és egész órákban fejezték ki. Egy „erős óra" 6.000, egy „rendes óra" 5.000, egy „kis óra" 4.750 lépést tett ki. A felvételben 5.000 lépéssel számoltak.

18 Nemcsak valamely településtől, hanem csárdáktól, majoroktól is mérték a távolságot, hiszen azok kitűnő tájékozódási pontok voltak, kiváltképp a pusztákon, ahol egyébként falvak nem, vagy alig fordultak elő. A nagyobb, több órányi távolságokat minden bizonnyal nem járták be, hanem a helybeliek bemondása, illetve becslés alapján állapították meg. A „ Vannak-e szilárd épületek? " kérdésre feljegyzik a templomokat, kolostorokat, a vármegye épületeit, a kastélyokat, nemesi kúriákat, csárdákat, erősebb házakat. A templomok esetében néha felekezetükről is említést tesznek, például Salánkon (XXIX. col. 9. sect.) kálvinista, Mátyfalván (XXIX. col. 10. sect.), vagy Királyházán (XXX. col. 8. sect.) katolikus, Bökénynél (XXIX. col 11. sect.) orosz templomot említenek. A középületekkel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy csak akkor írták le őket, ha katonai szempontból elég erősnek találták, ilyen 18. Eperjessy: Fejérmegye... 123. o.