Pók Judit: Szatmár vármegye 1782–1785 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 15. (Nyíregyháza, 1998)

szek benne, hol megy út vagy ösvény, hogyan lehet átjutni rajta. Majdnem minden településnél leírnak valamilyen mocsarat, tavacskát, pocsolyát, jelezve azt is, hogy ember és állat vagy csak állat számára jó-e a vizük. Az állandóan meglévő mocsarakon kívül megemlítik azokat is, amelyek nyáron kiszáradnak. Egy részük állandó mozgásban van, lefolyása is van, némelyik malmot hajt. Van, amelyiket nád növi be és járhatatlan, van, amelyik csak száraz évszakban, van, amelyik mindig járható. A mocsarak mellett gondosan feljegyzik a rétek és a legelők minőségét is, azaz szárazak vagy vizesek, ha ki vannak téve az áradásnak, akkor mikor száradnak ki (tavasszal, nyáron vagy sohasem), részben vagy teljesen járhatók vagy járhatatlanok. A hadsereg menetelése szempontjából nagyon fontosak az utak, ezért nagy hangsúlyt fektetnek részletes leírásukra. Megkülönböztetnek országutat, műutat, postautat, közönséges, mezei, erdei, falusi, fahordó utat, ösvényt. Jelzik, hogy jó állapotban vannak vagy tönkrementek (kátyúsak, gödrösek), milyen a talajuk (agyagos, homokos, szilárd, puha), mindig vagy csak időszakonként járhatók, nehezebb vagy könnyebb járművek számára alkalmasak, forgalmasak vagy alig használtak, a nehezebb szakaszokon vannak-e hidak. Néha tanácsot is adnak, melyiket célszerű igénybe venni, esetleg kell-e kerülni. A környező hegyek, uralkodó magaslatok leírásakor azokat jegyzik fel, amelyekről messzi tájat lehet belátni, uralni lehet a környéket. Az utolsó, a megjegyzések rovatban olyan történelmi, régészeti és egyéb adatokat közölnek, amelyekre az előző kérdésekben nem tértek ki. Ezt a kérdőpontot azonban ritkán töltötték ki. Az I. katonai felvétel ismertetésével e forrás sokrétűségére, páratlan gazdagságára, nagy jelentőségére, ugyanakkor különlegességére szerettük volna felhívni a figyelmet. Mivel katonai céllal jött létre, ezért katonai jellege meghatározó, ugyanakkor a nagy méretarányú térképszelvények és a leírás adatgazdagsága tág lehetőséget nyit történeti, helytörténeti, hidrográfiai és más geográfiai, közlekedésföldrajzi, településtörténeti, archeológiai és sok egyéb kérdés vizsgálatához is. Kötetünkben, amelyet az 1996-ban megjelent Szabolcs megye 1782-1785 című album folytatásának tekinthetünk, a történeti Szatmárra vonatkozó térképszelvények kicsinyített másolatait — a hozzájuk tartozó leírással együtt — adjuk az érdeklődők kezébe, remélve azt, hogy ezzel további kutatásokhoz nyújtunk segítséget. SZATMÁR VÁRMEGYE A 18. SZÁZAD VÉGÉN Szatmár az első magyarországi népszámlálás adatai szerint nagykiterjedésű, 136.693 lelket számláló népes vármegye a 18. század végén, 258 község, 16 mezőváros, két szabad királyi város (Szatmárnémeti és Nagybánya) és egy szabadalmas bányaváros (Felsőbánya) tartozik hozzá.

19 A nemzeti hovatartozást tekintve főleg magyarok által lakott megye. Nagyobb számban élnek még oláhok a vármegye keleti részén, főleg a hegyvidéken, az Avasságban és a Gutin lejtőin, valamint németek (svábok) például Németiben, főképp azonban a Károlyi uradalmak falvaiban (Mérk, Vállaj, Erdőd, Beitek, stb.) és Nagykároly mezővárosában. Szirmay Antal megyeleírásában említést tesz még zsidókról és cigányokról is.

20 A szatmári táj szépségét síkság, dombok, hegyek, folyók, patakok, mocsarak, a Láp, a mezővárosok, bányavárosok, szabad királyi városok, az apró folyómenti, vagy a hatalmas erdőségekben megbújó irtványfalvak változatossága jelzi. A megye 18. századi földrajzi képének felvázolásakor mondanivalónkat két nagy egység, a síkság és hegyvidék köré csoportosítjuk. 19. Az első magyarországi népszámlálás (1784-1787). Szerk.: Danyi Dezső - Dávid Zoltán Bp. 1960. 50. o. 20. Szirmay Antal-. Szatmár vármegye fekvése, történetei és polgári esmérete. Buda, 1809. (A továbbiakban Szirmay.) I. köt. 6. o. A síkság A török dúlás, a hódoltság pusztításaitól megmenekült táj képe tárul elénk Szatmárban. A települések szerkezete, rendszere ebből következően megőrizte középkori jellegét. A síkságon általában aprófalvak jellemzőek, amelyek hagyományos településképet mutatnak: orsószerűen kiszélesedő főutca két oldalán szalagtelkek sorakoznak soros elrendezésben. Legtöbbször egy- (Nábrád, Semjén, Panyola), ritkábban kétutcásak (Cseke). A kis falvak közül kiemelkedik néhány, fontos utak csomópontjában keletkezett mezőváros, például Tarpa a Beregbe, Máramarosba és Gyarmat felé, vagy Szálka a Nyírségből Nagykárolyon át Erdélybe, illetve a Szamos völgyébe vezető országutak kereszteződésében. A városok halmazos szerkezetűek, jellemző módon a főutak a piactéren futnak össze, és innen sugarasan ágaznak szét.

21 A Szamos és Kraszna vonalától délre elterülő Nyírség Szabolcsból húzódik át Szatmárba, nem választja el természetes határ. Folyóvizekben nagyon szegény, a homokdombok közötti mélyedésekben azonban számtalan tavacska, mocsár, állóvíz alakul ki. A nyíri vizek lefolyástalanok, így a legtöbbjük elmocsarasodik, az állatok itatására, kenderáztatásra azonban megfelelnek. Egy részük annyira jelentéktelen egyébként, hogy nyáron ki is szárad, csak tavasszal és ősszel jelent kisebb akadályt a közlekedésben. Nagyobb vízfelületeket is találunk azonban itt, például Jánosi és Iklód határában a Nagyrétet, amely csak télen járható, amikor befagy. Erdőben igen szegény ez a táj, leginkább ritka nyírfaerdő és alacsony cserjések fordulnak elő. Elvétve, néhány helyen tölgy- és égerfával találkozunk, mint például Rohodnál. A Nyírség egyik jellemzője, a számtalan homokbucka, homokdomb, beborítja a tájat. Némelyik elég magas ahhoz, hogy messzi vidéket be lehessen látni róla, például Gebénél a Kistelek hegy és a Barkóháta. Az itteni utak, a homokos talaj következtében, általában jók, esős időben azonban romlik az állapotuk. Az országutak mentén sok a csárda, Nyírbéltek közelében például négy is található. 21. Prinz Gyula: Magyarország településformái. Bp. 1922. (A továbbiakban Prinz.) 4.O.