Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza kiváltságlevele 1837 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 13. (Nyíregyháza, 1997)

piacközpontja, a maga erejéből megváltakozó parasztközösség statútumot alkotva maga rendelkezik sorsa felett. Ezért a beterjesztett szabályrendeletet nem fogadta el, hanem annak felülvizsgálatára 1825 nyarán küldötteket nevezett ki. Az 1826 júniusában tartott közgyűlés végül e bizottság véleményét alapul véve úgy módosította a szabályrendelet pontjait, hogy az általa kiadott, alapjaiban megváltoztatott statútum egyrészt biztosította a megye közvetlen irányító és ellenőrző jogát a város igazgatása és gazdálkodása felett, másrészt elősegítette a helybeli nemesek befolyásának növekedését. Ezzel erősen korlátozta a város autonómiáját, a megváltakozást követően törvényesnek vélt szabadságát, az örökváltságszerződésekben átadott földesúri jogok érvényesítését. A város számára különösen sérelmes változás történt a szabályrendelet lakosokról szóló részében. Mivel a földesurak jogaikról az egész közösség javára mondtak le, a magát szabadnak tartó Nyíregyháza communitasa a közjavakból való részesedést a városi javak bírásának arányában kívánta meghatározni. A tervezet szerint a közjavak mindegyikéből csak a polgárok részesedhetnek. Polgárrá válhat minden városi lakos, aki a városban földingatlannal rendelkezik, magatartása ellen nem merül fel kifogás és lefizeti a polgártaxát. Kevesebb lehetőségük lenne a legalább egy városi házat bíró, ún. lakosoknak, míg a nincstelen zsellérek csak akkor maradhatnak a városban, ha zsellérpénzt fizetnek. A megye nemesi közgyűlése nem fogadta el a lakosság jogállásának a város által készített statútumban körvonalazott, ilyen alapon történő meghatározását, hanem kinyilvánította, hogy Nyíregyháza lakossága a közjövedelmekból egyaránt részesedő nemesekből és megváltakozott parasztokból áll. Jelentős módosításokat tett a vármegye közgyűlése a beterjesztett statútumnak a város önálló igazgatását érintő részeiben is. Sérelmes volt az önerejéből, nagy áldozatok árán megváltakozó parasztközösség számára, hogy a megye kiváltságaikat és a volt földesuraik által már korábban elfogadott és jóváhagyott jogszokásokat figyelmen kívül hagyta, és a rájuk erőltetett szabályrendeletben korlátozta autonómiájukat. Közvetlen felettes hatóságukká ugyanis a főszolgabírót tette, aki az igazgatás ellenőrzésének és a helyi igazságszolgáltatás fellebbviteli fórumának hatáskörét átvéve a földesúr szerepét töltötte be. A város virágzó gazdálkodására pedig a megye kívánt „felügyelni". A közgyűlés a hatályba léptetett szabályrendeletből egyszerűen kihagyta a nyíregyházi communitas statútumának azon részeit (így a javak szerzéséről, örökléséről, a polgárság elnyeréséről, az igazságszolgáltatás menetéről rendelkező passzusokat), amelyekről úgy vélte, hogy az már törvényileg szabályozott, vagy netalán túllépi a városnak a megye által jónak és még ellenőrizhetőnek tartott hatáskörét.

9 A város részéről nagy reményekkel összeállított, de Szabolcs megye nemesi közgyűlése által gyökeresen megváltoztatott szabályrendelet így nemhogy megszilárdította volna Nyíregyháza helyzetét, hanem még nyomasztóbb felügyelet alá helyezte a parasztcommunitast, mint amilyenben az a megváltakozás előtt, két földesura idején volt. A közösség sorsának jobbrafordulását már csak a Helytartótanácstól remélhette. Jogorvoslatért esedező kérelmük bár meghallgatásra talált, a város szerzett jogainak érvényesítését biztosító szabályrendelet módosítására az 1828 januárjában kelt helytartótanácsi leiratot követően sem került sor.

10 Ezután gyors megoldást már csak az jelentett volna, ha az 1832-ben kezdődő országgyűlés törvényt hoz a megváltakozott mezővárosok jogállásának rendezéséről.