Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza kiváltságlevele 1837 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 13. (Nyíregyháza, 1997)

-•«t-H»^*' V T T V ' T t/í a királyi kegy elnyeréséig A törvény megszületéséig is fontosnak tartotta a közönség, hogy a város autonómiáját — most már a legvégsőkig elmenve — királyi privilégium által állítsa vissza. Az 1832. november 12én tartott gyűlésében döntött arról, hogy „...mihelyst a királyi városság nem sürgettetik, szükség ugyan a rendszabások megváltoztatását kieszközöltetni, azonban itten azon kérdés támadt, hogy az ezt sürgető lépések a tanácsra nyerendő privilégium előtt-e, vagy ezután tétessék meg, s amennyiben a közelebbi ... országgyűlésen sok oly beszédek vagy talán megállapodások is fejlődhetnek ki, melyek az ilyetén, a királyi és mezővárosok között középhelyet érdemlő városokra nézve kedvező kihatásúak lehetnek, azon lépések iránt kell-e azonnal intézeteket tenni, vagy tanácsosabb az országgyűlés bevégződéséig várakozni? Itten a deputatiot több tekintetek arra bírták, hogy mindenek előtt a város tanácsára szükséges privilégiumot eszközleni, s majd csak annak megnyerése után lépéseket tenni a rendszabások megváltoztatása iránt."

11 A Helytartótanácsnál folyó ügyeik (szabályrendelet-módosítási kérelem, vásárnap megváltoztatása, salétromügyek stb.) intézője, Procopius György ágens javaslatára a királyi kegy elnyeréséhez Bécsben is igyekeztek olyan ágenst találni, aki gyakorlata, udvarban való jártassága révén hozzásegíthette Nyíregyházát az óhajtott privilégiumhoz. Korábban Udvarnoky Lajosra számíthattak, ő azonban mint a Károlyi-ház képviselője, most az érdekek esetleges összeférhetetlensége miatt nem vállalta fel a város kérelmének intézését. Sok János pedig — aki kisebb ügyekben szintén volt már segítségükre — öregségére hivatkozott. Végül a közönség 1832. november 9-én kelt levelével Biermann Mihály ágenst kereste meg, akinek ecsetelte Nyíregyháza helyzetét és érdeklődött, hogy adott feltételei mellett a városi tanácsra — esetleg, ha a nemesekkel összeolvadnak, a közös tanácsra — nyerhetne-e privilégiumot. Ha igen, akkor milyen áron és mennyi idő alatt.

12 Biermann elvállalta a városnak az udvarban való képviseletét, mert esélyt látott a kiváltságlevél elnyerésére még abban az esetben is, ha nem sikerül egyesíteni a két tanácsot, mint ahogy elérhetőnek tartotta azt a kívánságot is, hogy a város által hozott ítéletek fellebbezési fóruma ne a főszolgabíró, hanem a vármegyei törvényszék legyen. Az ágens kedvező válaszát véve meg is kezdődött a tárgyalás a nemesek és a város tanácsa között, amely bár biztatónak indult, végül mégis eredménytelenül záródott, mivel a felek nem tudtak megállapodni a közös testület tagjainak nemes - nem nemes arányában, valamint a tisztségviselők választási ciklusában. 13 így a választott közönség mint a város képviselője úgy határozott, hogy csak a városi tanács jogkörének bővítése érdekében folyamodik a királyi kegyért. A Biermann által elkészített beadvány nem is jegyzett meg többet a nemesekről, minthogy régóta laknak itt, földjeik után — mivel az a többi nyíregyháziéval azonos eredetű — hasonlóan fizetnek, mint a városlakó parasztok, vérségi kötelékek fűzik össze Őket a nem nemes lakosokkal és a város vezető tisztségviselőit is származásra való tekintet nélkül választja a nép. A kérelem arra helyezte a hangsúlyt, hogy a városi tanács a vármegye által ráerőltetett statútum következtében csorbulást szenvedett korábbi jogkörét sértetlenül kapja vissza. Arra kérték az uralkodót, hogy 15 tagú tanácsuk (amelynek tagjai az évente jelölt és választott fő- és albíró, a kapitány és a háromévente újraválasztott ti•** zenkét szenátor) tisztújítására annak a megyei biztosnak az elölülése alatt kerüljön sor, akit A i 1 -°H40K»-}°