Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyháza kiváltságlevele 1837 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 13. (Nyíregyháza, 1997)

emelkedett. A földművelő-állattenyésztő gazdák mellett mind többen lettek a kézművesek és az értelmiségiek (papok, tanítók, orvosok, ügyvédek).

6 A város társadalma a folyamatos betelepülést követően is a szabad menetelű jobbágyok közössége maradt, bár egyre több nemes is lakhelyének választotta Nyíregyházát. Azok a nemesek, akik — származásukat eltitkolva — még a XVIII. század közepén érkeztek, a letelepedésükkor kénytelenek voltak elfogadni, hogy a paraszteommunitas tagjaként hasonló jogok illetik, illetve kötelezettségek terhelik őket, mint a jobbágyokat. Előjogaik érvényesítésére irányuló szándékukat azonban nem adták fel. Törekvéseik 1786-tól jártak sikerrel, amikor egymás közötti ügyeik intézésére létrehozhatták az ún. hadnagyi széket. Tovább növelte kiváltságukat az az 1790-es úrszéki határozat, amely egyrészt mentesítette házaikat a katonai beszállásolás alól, másrészt hozzájárult ahhoz, hogy adójukat a maguk közül választott hadnagy szedje össze és juttassa el a vármegyére.

7 A természetes szaporodás és a beköltözések révén 1818-ra már néhány százra tehető nemesnek pedig a megye által számukra kiadott, 13 cikkelyből álló statútum megengedte, hogy a főszolgabíró által jelöltekből nemesi tanácsot válasszanak, amely fő- és alhadnagyból, három esküdtből és a nótáriusból állt. E tanács hatásköre a nemesek közötti kisebb értékű vétségek feletti ítélkezésre, illetve büntetésre terjedt ki, mentesítve ezáltal őket a városi, esetleg nem nemes főbíró igazságszolgáltatása alól.

8 A nemesség — annak ellenére, hogy egymás közötti ügyeinek intézésére saját testületet hozhatott létre — szerves része maradt a városi társadalomnak. Családi kapcsolatok fűzték össze őket a legmódosabb parasztgazdákkal, a legtekintélyesebb kézművesekkel. Közmegbecsülésük révén, és nem származásuknak köszönhetően kerültek be az elöljáróságba, a jövedelemkezelő tisztségekbe. Nemesek és nem nemesek együttes tevékenységének eredménye a jól működő városigazgatás megteremtése, a gyümölcsöző külső kapcsolatrendszer kialakítása, a lakosság jólétét megalapozó, a gazdálkodást segítő szerződések megkötése és a két örökváltságszerződés is. A Károlyiaktól 1824-ben sikerült megváltakoznia a nyíregyháziaknak. Ezután a földesúri jogokat a város közössége gyakorolta. Küzdelem az autonómiáért ( 1824-1837) A város és a megye viszálya Mivel a város jogállása a teljes megváltakozás után törvényileg még szabályozatlan volt, további fejlődése attól függött, hogy miként tudja helyzetét a megyében megerősíteni. Újratelepítésétől kezdve nyert kiváltságainak megőrzésére és érvényesítésére — a hasonló helyzetben lévő helységek példáját követve — a választott közönség összeállított egy részletes, a város igazgatására, valamint lakosságának jogaira és kötelességeire kiterjedő szabályrendeletgyűjteményt, amelyet jóváhagyás végett beterjesztett közvetlen felettes hatósága, a vármegye elé. Szabolcs megye nemesi közgyűlése azonban nem nézte jó szemmel, hogy legnagyobb adófizetője, a régió