Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyházi testamentumok 1789–1848 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 9. (Nyíregyháza, 1995)

Hagyatékozási szokások Nyíregyházán /1789-1848/

Hagyatékozási szokások Nyíregyházán /1789-1848/ A XVII. századtól hajdúvárosi kiváltságokkal rendelkező Nyíregyháza az 1750-es évekre néptelenedni kezdett. Ezért egyik birtokosa: gróf Károlyi Ferenc a település másik felét bíró Palocsayné Petheő Rozália hozzájárulásával 1753-ban a helység újranépesítése érdekében jelentős kedvezményeket ígérő pátenst adott ki. Ennek hatására sok. főként evangélikus, szlovák, szabad menetelű jobbágy telepedett le Nyíregyházán. A földesurak nem hoztak itt majorságot létre, így az új lakosok megkapták a település nagy határát, ahol állattenyésztéssel és földmüveléssel foglalkoztak. A határt kezdetben szabad foglalással művelték, majd 1759ben a városi házzal bíró, mezőgazdasággal foglalkozó lakosok között szállásföldekre osztották. Egy-egy földdarab nagysága 1-4, majd az 1820-as évektől 1-6 kötélaljnyi lehetett.' Legtöbb gazda 1-2 zsinkás földet bírt. Az ettől nagyobb területek általában az évtizedek folyamán felosztódtak az örökösök között. 1760-ban 4 zsinkás területtel 198 gazda rendelkezett, 1803-ban 96, 1824-ben pedig már csak 40. Ugyanakkor kialakult egy vékony réteg / 1824-ben 13 fő/, amely vásárlás, ill. örökösödés révén a maximalizált területnagyságra is szert tudott tenni. Az 1790-es évektől a földesurak és az 1786-ban oppidummá váló település elöljáróságának támogatásával egyre több, a nagyszámú lakosság növekvő szükségleteit kielégítő kézműves telepedhetett le Nyíregyházán. Az iparral foglalkozók szállásföldet nem bírhattak, csak szőlőjük lehetett. Iparági megoszlásukat tekintve - más állattenyésztéssel foglalkozó mezővároshoz hasonlóan - a XIX. század közepéig vezető iparág volt a bőr- csont- szőripar. Ezekben dolgozott a kézműveseknek az 1770-es években a 46. 1810-ben a 70, 1924-ben a 61 %-a. Az adóösszeírások sze-