Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyházi testamentumok 1789–1848 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 9. (Nyíregyháza, 1995)

Hagyatékozási szokások Nyíregyházán /1789-1848/

rint legtöbben a csizmadiák voltak: 1793-ban 80, 1824-ben 120 fö űzte e mesterséget. A betelepítést követő években rangrejtve néhány nemes is érkezett a városba, de ők is csak a jobbágy-communitas által gyakorolható kollektív jogokkal élhettek. A XVIII. század végétől azonban ügyeik intézésére hadnagyi széket hozhattak létre. A nemesek nagyobb része is földet müveit, állatot tenyésztett, de akadt közöttük értelmiségi és kézműves is. A XVIII. század végén még alig egy tucatnyian, az 1830-as, 40-es években már majdnem százan voltak. Közülük sokan /44%/ csak házat bírtak a városban, szállásföldet nem, legfeljebb szőlőt. Többen házasság révén rokonságba kerültek a jobbágy-communitas legmódosabb gazdáival. Voltak, akik jelentős városi tisztségeket viselve a közösséget irányító patrícius réteg tagjaivá váltak. Nyíregyháza mezőváros lakosságának nagy része: 1790ben közel 81, 1833-ban 76 %-a evangélikus vallású volt. Az 1753-54-es impopulatiot követő folyamatos beköltözés során a görög és római katolikusok, ill. a reformátusok száma is gyarapodott. A zsidók beköltözését az 1757-es szerződés alapján az 1840-es évekig nem engedte meg a város elöljárósága. Az újratelepülő Nyíregyháza életét évente újraválasztott elöljáróság: a fő- és a törvénybíró, ill. az esküdtek irányították. A gazdálkodás szervezését az árendába vett haszonvételek kezelői látták el. A XVIII. század végétől egyre gyakrabban előfordult, hogy a munkájukat a köz legnagyobb megelégedésére ellátókat ugyanazon, vagy más tisztségre újra meg újra megválasztották. 1793-ban az egyre népesedő város gazdasági életének irányítására megalakult a negyven tagból álló választott közönség, az ún. electa communitas. majd a földesúri