Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyházi testamentumok 1789–1848 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 9. (Nyíregyháza, 1995)

Hagyatékozási szokások Nyíregyházán /1789-1848/

ideje a végrendeletekben nincs jelölve Ugyanakkor a hagyatékból az örökösök kötelesek voltak visszafizetni a testans adósságait. Nagyobb összegű készpénzt nem hagyatékoztak a végrendeletet tevők, csak mint contractuson kint lévő adósságot, ill. osztályrészt. Pl. Kováts András 7103 forintot adott kölcsönbe, gyerekei pedig 1000-2000 forintokat kaptak tőle osztályrészükként az állatokon és a szállásföldön kívül. A testamentum rendelkező része foglalja magába a tulajdonképpeni örökítést, az egyes örökösöknek meghatározott osztályrészt. A testans általában rokonsági fok szerint veszi sorra successorait, s örökíti számukra ingatlanait és ingóságait. Először a házastárs örökrészét határozták meg. A feleség attól függően örökösödött, hogy a javak közszerzeményiek-e, vagy egyeneságon örökíthető ősiek, esetleg szabad rendelkezés alá eső szerzeményiek. Itt számol el felesége hozományával, az allatúrába tartozó s általa felhasznált, ill. a móringlevélben megírt javak biztosításával. Csatlás Jakab részletesen számol felesége hozományaként a kezéhez kerülő 2986 váltóforint 36 krajcárral. Haraszti János, mikor eljegyezte nemes Bárányi Juliannát, "szükségétől kényszerítve" 100 Vft-t kért tőle. Ezt ő végrendeletében felesége hozományaként tekinti, s kéri rokonait, hogy a náluk kölcsönként levő pénzéből fizessék vissza feleségének. Buró Sámuel pedig örököseinek felhívja a figyelmét a második felesége móringlevelében foglaltak: szőlője és 50 Rft-t kiadására. Ősi ingatlanokban az özvegy általában csak haszonélvező lehetett haláláig, ill. addig, míg újra férjhez nem ment. Homitskó Jánosné Papp Julianna azonban első férjétől 2