Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyházi testamentumok 1789–1848 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 9. (Nyíregyháza, 1995)

Hagyatékozási szokások Nyíregyházán /1789-1848/

kötélalja szállást is örökölt. Emellett az ingóságokból gyerekeinek nagykorúságáig mindenre, azt követően pedig az özvegyi részre tarthatott igényt. A feleségek számára általában a férj végrendeletileg is biztosította a házban való lakhatást, a létfenntartáshoz szükséges élelmiszereket, melyekről a successoroknak kellett gondoskodni. Ezen kívül örökölhetett a feleség állatot, ruhaneműt, készpénzt is. Közvetlenül, vagy gyermekei halálát követően a férj is örökölhetett a felesége után mind a közszerzeményí vagyonból, mind a hozományból. A gyerekek örökrészét az határozta meg, hogy egyenesági leszármazottak voltak-e, vagy valamelyik házasfél előző házasságából születtek. A szerzett javaival a testans szabadon rendelkezve hagyatékozhatott házastársa mástól, és nem tőle származó gyerekeire is. Az ősiek esetében azonban csak az egyenesági leszármazott örökölhetett. Gyermektelenek esetében az ősi javak visszaszálltak a család oldalági leszármazottaira. Janovszky Mátyás igen tehetős ember volt: házzal, egy nyilas szőlővel, két kötélalj szállásfölddel, 21 állattal, 120 köböl terménnyel bírt. Készpénze is volt 700 Rft, kölcsönadva pedig 2420 Rft. Gyereke nem lévén, ezen szerzett javaira örökbe fogadta a nála szolgáló unokaöccsét, ráhagyva házát, szállását, gazdasági eszközeit, állatainak egy részét és lakodalmára négy hordó bort. Többi vagyonát testvérei, rokonai között osztotta fel. Visnyovszki János 18 évi katonáskodás után tért haza. Mint testamentumában írta, feleségül akarta venni a gondját viselő özvegyasszonyt. Bár a végrendelettétel időpontjában még nem házasodtak össze, ennek ellenére mindenét rá és fiára hagyta.