Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyházi testamentumok 1789–1848 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 9. (Nyíregyháza, 1995)

Hagyatékozási szokások Nyíregyházán /1789-1848/

Az ingatlanok között másodsorban a szállásföld szerepelt. A XVIII. századi újratelepítés után néhány évvel az addig szabad foglalás alapján használt községhatárt, valamint a földesurak által átengedett kuriális földeket a művelési képesség arányában a gazdák között szállásföldekre osztották. A XIX. század elejétől megélénkült ezeknek a földeknek az adásvétele és cseréje. Ekkor a földkoncentráció, ill. az elaprózódás megakadályozása érdekében 4, majd 1826-ban 6 kötélaljban maximálták az egy gazda kezén lévő föld mennyiségét, ill. kimondták, hogy 1 kötélaljtól tovább a földet osztani nem lehet. Több örökös esetén vagy eladták, és az érte járó pénzen osztoztak, vagy - ritkább esetben - közös tulajdonban maradva együtt gazdálkodtak rajta. A végrendelkező külön nevezte meg s örökítette a szálláson lévő építményeket. Az örökhagyók között az átlagos nagyságú 12 kötélalj/ földet bírók voltak legtöbben, de szép számmal akadtak 4, sőt az örökváltságot követő években 6 kötélaljnyi földdel rendelkezők is. Kováts András pedig 7 kötélalj föld felett tett osztályt 1843-ban kelt testamentumában. ^ A szállásföld esetében is meghatározzák azokat a részeket amelyek ősiek, ill. azokat, amelyek szerzeményiek. Az ingatlanok harmadik nagy csoportját a szőlő képezte. Az 1790-től osztásra kerülő 6 darab szőlőterületen és egy gyümölcsöskertben kisebb-nagyobb darab szőlőket bírhattak a városban lakó minden rendű, rangú és vallású lakosok. A szőlő a gazdáknak jövedelemkiegészítés, a kézműveseknek, kereskedőknek, értelmiségieknek, zselléreknek stb. sokszor az adófizetést megkönnyítő forrás volt. Az 1800-as évek elejétől, mikor megindult a szőlőterületek adásvétele, a korábban általánosnak mondható 1/2 - 1