Kujbusné Mecsei Éva: Nyíregyházi testamentumok 1789–1848 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 9. (Nyíregyháza, 1995)

Hagyatékozási szokások Nyíregyházán /1789-1848/

nyilas szőlők mellett egyre több lett a 2, 3 sőt 4.1/2 nyilas terület is. A szőlőkben a tehetősebb gazdáknak borháza, pálinkafőző üstje is volt. Ez az örökítés kapcsán egy egységet képezett a szőlőfölddel. A szőlőhely megnevezése is a határ, ill. a szomszédok említésével történt. Az örökítés szempontjából lényeges szabad rendelkezési jogot itt is azzal támasztották alá, hogy meghatározták, melyik darab az ősi. ill. szerzeményi, valamint nyilatkoztak arról, hogy adósság vagy váltság terheli-e. Mányik Péter végrendelete említi a gyümölcsöskertet is, ahol körte- és almafája mellett többszáz szilvafája és más oltványa volt. A tulajdonjoggal bírt földek mellett a végrendeletekben a testansok szót ejtenek azokról a zálogos, vagy árendás földekről is, amelyeket hosszabb időre vettek bérbe, s még nem járt le annak bérlete. Gerliczky Mihály pl. Alsósimán 19 évre bérelt földet, Felsősimán pedig zálogos földje volt. Bónyi László tisztelendő özvegye Tóth Terézia pedig a férje után járó parochiális földekbe vetettekről tett rendelést. Az ingóságok között első helyen az állatvagyont sorolták fel. Már a betelepedést követően, az 1760-as évektől a nyíregyházi elöljáróság a lakosság igényeinek megfelelően, földesurainak korlátozása nélkül, saját hatáskörében szabadon bérelte a környező, hatalmas puszták közül azokat, amelyeket árendába tudott venni. A legtöbb pusztán leginkább csak legeltetésre nyílt mód. A nyíregyháziak így lehetőséget kaptak a jó piaccal bíró állattenyésztéshez. Szinte minden végrendelkező bírt több-kevesebb állattal. Volt, akinek 20-40 ökre, lova, tehene, 50-200 juha is legelt a városszéli pascuumon, ill. a bérelt pusztákon. Moravszky Márton pl. 1842-ben 10 lovat, 8 ökröt, 8 tehenet, 3 tinót, 8 borjút és 191 juhot hagyott örököseire.