Pók Judit: Szabolcs vármegye katonai leírása 1782–1785 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 6. (Nyíregyháza, 1992)

Szabolcs vármegye katonai leírása 1782-1785 (Pók Judit)

A felmérést osztrák és cseh tisztek végeztek, hallás titán írták le a földrajzi neveket, ezért az is előfordulhatott, hogy az adatközlő tájszólását vették át. Századunkban a kéziratot Eperjessy Kálmán és munkacsoportja írta át gótról latin betűs németre. Mindezek sok elírást okoztak, így lett például Kenézlőből Keniszlő, Kemécséből Kemecz, Sényőből Sonyol, Pazonyból Barony, Tétből Thott. Ahol lehetett a leírásban félreértett vagy rosszul írott helyneveket megpróbáltuk a most élő nevekkel azonosítani. Ez sajnos nem mindig sikerült, mert azok egyrészt eltorzult formában vannak feljegyezve, másrészt két évszázad alatt el is tűntek. Egyes esetekben próbálkozásunk eeredménnyel járt, ahol nem, ott azt kérdőjellel jeleztük. A helység nevénél az előfordulható variánsokat is közölték, például Hajdúböszörmény Rátz vei Hajdú Eöszörmény. Megjegyezzük, hogy a hajdúkerület városait Szabolcs megyéhez tartozónak vették fel az országleírók (Nánás, Dorog, Szoboszló, Böszörmény, Hadház). Feltüntették a települések közigazgatási rangját is: hajdúváros, mezőváros, például Kisvárda, Nyírbátor stb. (Markt). Előfordul, hogy egyszerűen németre fordítottak, például Kisvárda Klein Warden. A szomszédos helységektől való távolságot katonai lépésben mérték, de negyed-, (néha ötöd) fél- és egész órákban fejezték ki. Egy "erős óra" 6000, egy "rendes óra" 5000, egy "kis óra" 4750 lépést tett ki. Az országleírásban közönséges rendes lépést használtak. Nemcsak valamely településtől,>hanem csárdáktól, majoroktól is mérhették a távolságot, hiszen azok kitünŐ 2 tájékozódási pontok voltak. Például Lóger /XXII. col. 18.

sect./ a Meggyesi-halom csárdától 1 3/4, a Hortobágyitól 3 1/2, a Sági majortól 1 3/4 órára volt. A Vannak-e szilárd épületek? kérdésre feljegyzik a templo-