Margócsy József: Egy régi udvarház utolsó gazdái - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 4. (Nyíregyháza, 1988)
A - sorozat - - szövegek
A-32. Pozsony, 1867. jul. 1. - F/13-9. - KR C. István - C. Imrének, Anarcsra Tegnap vevém anyám levelét, havi pénzemmel együtt, melyért kérem köszönetemet fogadják. Ezen levélben emliti jó anyám egy reám nézve igen kellemetlen témát, mert érzem, hogy ludas vagyok a dologban. De a pénzügyminiszter büdzséje valahogy nem jól volt elkészítve, minek következtében én egy meglehetősen kellemetlen helyzetbe jövék, melyből, kérem jó atyámat, lenne szives kimenteni, t.i. a pénzszükség kellemetlen helyzetéből. Mint anyámnak már Pesten emlitém, igen nagy szükségem lenne most 180 ft-ra, mert kiadásaim az utóbbi időben növekedtek. Részint a suri kacsavadászat került pénzbe, részint más kiadásaim is valának, melyeket, ha nem csalatkozom, már Pesten emiitettem atyámnak. Ne ítéljen túlságosan szigorúan, édes atyám, ezen rossz számításért, mert ha azt veszi, hogy egyrészt 150 ft-om van kint, mivel némely embe-. rek tartoznak, részint azt veszi, hogy a második félévben Szombathyval együtt minden költség nem megy többre 400 ft-nál, ha a koronázást ide nem számoljuk, akkor átlátandja atyám, hogy igy igen bajos kiélni a különben is igen csekély havipénzből. Kérem ezért jóatyámat, lenne szives fiának hibáját elfelejteni és a nevezett pénzösszeggel mielőbb kisegíteni, mert az idő pénz és a fődolog, hogy egyszerre legyen meg, mert különben apródonként elfogy és a kívánt cél mégsincsen elérve. Ma voltak az első írásbeli vizsgák a római jog és a statisztikából, és biztathatom magamat, hogy mindkettő igen jól sikerült. A tanulmányokkal általában véve nem lesz baj és reménylem, hogy mind a négy bizonyítványt kitűnőkkel megterhelve viszem haza. A suri kacsavadászaton is jól működtünk, s még eddig mi vagyunk a nap hősei: egy délelőtt hárman 30 darab tőkés kacsánál többet lőttünk. Az úszás és evezés is meglehetősen megy. Van most egy mulatság is, t.i. a pesti magyar szinészsk egyrésze itten van, és mi gyakran járunk színházba a Kund és Pallavicinivel, mert az egész időre kivettünk egy páholyt, hogy a hazai színészet pártolására e ménkő német városban serkentsük a magyar publikumot.