Margócsy József: Egy régi udvarház utolsó gazdái - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 4. (Nyíregyháza, 1988)
A - sorozat - - szövegek
mint eladó, Czóbel Albert mint vevő. Előttünk Hodossy Imre ügyvéd, mint tanú, Heberling Dános mint tanu. A-26. Anarcs, 1864. szept . 8. - F/16-2. - KR C. István - rokonának, /Huszár?/ Károlynak, Pestre Leveled vételekor nagyon megörültem, de miután elolvasám, szomorú érzést érzék keletkezni kebelemben, melyet azon bus hangulat okozott, mely soraidon által vonul. Édes barátom, hidd el, fel tudom fogni azt, hogy az életpálya rögei gyakran megsértik a rajta vándorlók lábait, s ez a kedvezőbb eset, mert midőn a sérülés lélekig hat, nehezen gyógyuló sebet hagy maga után és fájdalommal kell tapasztalnom, hogy érzékeny kebled, mely hajdan oly derülten tárult ki előttem, most szomorú azon sérelmektől, amelyek útjában akadályozzák. De földerit ismét azon gondolat, hogy az akadályok csak arra szolgálnak, miszerint az ellankadt tetterőt felébresszék és újult erővel a kitűzött cél felé utat törjenek. S én ösmerem nemes törekvéseidet, ösmerem azon kitartást is, mely az akadályok leküzdésére ösztönöz, s igy csak szerencsét kivánhatok a sikernek, mely az oly hasznos élet törekvéseit koszorúzza, mint a tiéd. Ha nem ismernél, talán azt hinnéd, hogy ezek hizelgő szavak: mi nékem nagyon fájna, annál is inkább, mert talán éppen az ellenkező hibám. De én meg vagyok győződve, hogy sokkal jobban ismersz, minthogy a barátság őszinte szavait félremagyaráznád. Kedves Barátom, Pesten majd derültebb kedéllyel véllek feltalálhatni, és sok kellemes órára számolok, melyeket bizalmas csevegéssel fogunk eltölteni, megnyugtatni keblünk vágyait minek létesüléséről a Te részedről meg vagyok győződve s a jó példa talán bennem is akad követőre. De most Isten veled, nem akarlak tovább untatni unalmas irályom és gyalázatos Írásommal. Ha levelem nem untat, másszor is irok, mert jól esik, ha csak levélben is, egy jó baráttal beszélni. A-27. Pest, 1865. márc. 1. - U/ll-9. - KR Sacher instruktor - C. Imrének, Anarcsra