Margócsy József: Egy régi udvarház utolsó gazdái - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 4. (Nyíregyháza, 1988)

E - sorozat - - szövegek

E-12. ?-i börtön, 1895. dec. 26. - C/4-9. - KR Kricsfalusi Mari - Evelinnek, Anarcsra Igen tisztelt Méltóságos Grófné. Bocsánatot kérek, hogy bátorkodom igénytelen soraimmal alkalmatlankodni, de miután tapasztalom kegyes jóvoltát, azért gyermeki bizalommal tudatom, hocy becses levelét megkaptam, ami nagyon megvigasztalt, mert érdemtelen vagyok tévedésemért. De kérem, fogadja Méltósága a legforróbb hála köszönetemet, hogy méltóztatott velem tudatni, hogy meghalt a kis unokája, fájdalmát velem is felosztotta, mert igazán résztvevője vagyok, de kérem, tessék megnyugodni Isten rendelésén, mert egy angyallal több van a mennyországban, bár nagy fájdalmat okozott az elválás. Továbbá tudatom méltóságát, hogy nagyon örvendek, hogy méltóztatott kegyében tartani és számomra helyet késziteni. Ha az Isten kísegit, én iparkodom minden jót itt megtanulni. Mert megnyugszom, azért ért a balsors, hogy itt tanuljam meg, hogy kell Istennek szolgálni, hogy üdvözöljünk, és azt meg is akarom tartani. Most tudom, hogy mi a bün és hogy bünteti Isten a bűnt. Azért iparkodom jóvá tenni mindazon bünt, amit tudatlanul elkövettem. Továbbá ami az egészségemet illeti, hál Istennek megvan, és az a tudat megvigasztal, hogy Méltósága meg nem vetett, mint eltévedt szerencsétlent, amiért nem szünök meg buzgón imádkozni és hálás köszönetet mondani a Méltóságáért, és most kivánom, hogy még sok ilyen szegény árvákat karolhasson kegyes jó voltával. /A végén, idegen írással:/ Feltételes szabadságot nyerhet 1897. év nyarán, végleg szabadul 1899. november 10-én. E-13. Anarcs, 1696. jul. közepe - U/6.C.-18. - KR C. Imre - Evelinnek, Nagycrre