Margócsy József: Egy régi udvarház utolsó gazdái - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 4. (Nyíregyháza, 1988)

D - sorozat - - bevezető - - szövegek

kipucolva, nyakkendőit megforgattam, 3 csokor ibolyával, ő most igen jó hangulatban van, sokat dolgoztat a kertben hasznos dolgokat, a jövendő faiskolához. A hét ft heti kontóból, ma csak négyet fizettünk, s ő szegényke 2 ft-tal ment a nagy világba, de most egészséges s azon sem búsul, hogy pénze nincs. D-49 . Mándok, 1892. nov. 30. - OSZK Levt. 77/111. - KR Minka - Ousth Zsigmondnak, Indiába Regényéből öt iv reviziót már visszaküldtem Singernek, a többit várom, meg is sürgettem. Csak remélem, nem néztem el semmi hibát? Ez oly könnyen megesik, de amennyire lehetett, gondosan néztem. Gyönyörű regényét: A pénz legendáját most még jobban szeretem, hogy igy szórul-szóra olvasom. De ilyet a társadalomnak a szemébe dobni! nem lesznek nagyon hálásak érte ! Még mindig itt vagyok, bár a vadászatnak vége, de a társaság egyrésze együtt maradt. Elég jól érzem itt magamat, hiszen annyi kötelék köt: megszokás, régi emlékek etcetc, és mégis néha végtelenül unom, - ők éppen ugy érzik, mint én, hogy más utakon járunk, hogy már nem tudunk egymással lépést tartani, hogy az érdeklődés csak szinlelt, vagyis inkább csak a kölcsönös jóakarat, he egymás "igaz" élete után kérdezősködünk vagy érdeklődünk. Külsőleg semmi sem változott, és mégis: már csak a szavunkat halljuk. Kivétel ebben F. István /Kerekhegy/. Vele nagyon szívesen megbeszélem ezt, azt. De ő oly kontroll alatt áll! Négyszemközt adja magát közvetlenül, s nem szégyell bizonyos szellemi nivón állni. De az udvar szemeláttára csak nem beszélhet másról, mint lóról vagy asszonyokról. Még a muzsikája is itt annyira konventionális és "rituális", - nem hiszi, mily szörnyük ezek a valcerek harmónium kísérettel. 19-én egy igazán nagyon szép bál volt, elég jól mulattam. Dói néztek ki s csinos toalettek a krizanténum erdőben, elektrikus fénynél.'