Margócsy József: Egy régi udvarház utolsó gazdái - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 4. (Nyíregyháza, 1988)

D - sorozat - - bevezető - - szövegek

Dolgozni itt egyáltalában nem tudok, néhány kicsinységet Írtam azért, inkább csak hangulatokat. Délután többnyire korcsolyázok, ezt a mozgást nagyon szeretem. Hogy itt meddig maradok, nem tudom, valószínűleg a hó közepéig. Vágyódom haza, mi természetes, de hogy innen

, ez egykori minden örömöm Mekkájából elvágyódom, ez oly szomorú nekem. Hát igazán, még az én lelkesedésem sem tart ki egy rövidke életen át? Igaz, sok olyan dolog van, mit bánthat vagy lehüthet, de - minek látom? Hiszen ez előtt is lehetett ilyen, és mégis mindent gyönyörűnek találtam. Hát még én sem tudom örökre, - ejh, dehogy örökre, - csak vagy 20-30 évig ezt az áldott vakságot megőrizni? Utóirat. Most veszem 15-i levelét. Hogy uj ösmeretségektől fél? De mennyire értem! Lássa, bármennyire különböző is tőlem, - azért mégis, maga is csak olyan szenvedélyes "turáni", akár mint én, s az ilyennek, minden, de minden összeköttetés, minden uj viszony, uj ösmeretség egy uj Achilles-sarok, melyen át megsebezhetők leszünk. A régieket úgysem tudnánk feladni, de az ujaktól félünk, különösen, hs vágyunk a Bodhi fa árnyékába, pihenni. Hát csak sohasem fogja megtanulni a pillanatot élvezni? Tegnap küldtem el ismét könyve revíziójának 6-7-8. ivét. D-50. Anarcs, 1892. dec. 20/25. - OSZK Levt. 78. - R Minka - Ousth Zsigmondnak, Indiába o Vajon hogy töltötte a karácsonyestét? Mi, itt 17 fagyban; gyönyörű hangulat a kertben, néha egy nyul szaladt végig a fehér havon vagy egy madár mozdult meg a zúzos fákon. Este, gyerekeknek nagy karácsonyfát csináltunk, a tradicionális, de mindig szép ezer gyertya, a fény az öröm, - s a falu utcájáról behatolva siető emberek, elkésett állatok egyes hangja, - gyönyörű, gyönyörű téli este. Még este elmentem sétálni Bobbal, ki most itt van. Ő is nagyon élvezte a tájkép és a nap hangulatát. Milyen más világban élhet most maga!