Takács Péter: A dadai járás parasztjainak vallomásai 1772 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 3. (Nyíregyháza, 1987)
ni a forrásokat . Minden esetben megőriztem a szövegben a földesurak és jobbágyok családi neveinek az eredetiben használt betűhű változatát, mert azoknak a napjaink helyesírási gyakorlatát követő alakjait a vallomásokhoz mellékelt táblázatokban megtalálja az olvasó, könnyen azonosítható módon. A korabeli rövidít éseket feloldottam, és a mai helyesírásnak megfelelő alakban helyettesítettem be. Néhány község vallomásában a qyaloqh , meqh , leqh , ura- ságh stb szavak néma "h" hangját elhagytam, s lett belőlük: gyalog , meg , leg , uraság , fog stb. Ugyancsak minden esetben méh alakra javítottam a mélyh , méj h , mé alakokat , mint ahogyan a községek neveiből is elhagytam a fölös "h" hangokat. A hellyséq , melly , ell , kiss , árr , személlyek , mellyik , újj alakok hosszú mássalhangzóit rövidítettem, és a mai írásmódnak megfelelően használom, mint ahogyan az _is_ szót minden esetben leválasztottam az előtte álló szavakról, és nem is helyett nem is ; helységbenis = helységben is ; sar jú t i s = sarjút is stb. formában találja az olvasó. Az említettek mellett néhány régi betűforma helyett a ma is használatosakat vettem alapul, természetesen a családnevek kivételével. Három betűforma szenvedett így változást: a tz = c ; a ts = cs ; cz = c . Ezt következetesen alkalmaztam, még akkor is, ha így a régi, archaikus ejtésforma domborodott ki. A nyelvjárási sajátosságokat egyébként is mindenütt megőriztem . A felsorolt "változtatásokat" - a történelmi szöveg-ér-
